" Megbocsátanál? "

Mintha az izmaim megfagytak volna.Hiába engedett el Eren,én nem mozdultam.Inkább megfordultam,és mélyen a szemébe néztem.Apró mosolyra húzta a száját,és megszólalt.
- Tudtam,hogy nem mész el.Ne fuss előlem,Reina.Kérlek! - húzott magához közelebb.
A szívem a torkomban dobogott,ahogy a kezeivel a csupasz alkaromhoz ért,megborzongtam.
- Miért csinálod ezt Eren? Miért akarod,hogy nekem rossz legyen? - néztem rá.
- Már megmondtam,Reina.Akarlak.Érzem,hogy te is akarsz.Ha nem így lenne,már rég elfutottál volna - megsimította az arcom,és közelebb hajolt. - Te vagy az egyetlen ,aki igazán érdekel.Te döntesz...
Elvesztem a csillogó szempárjaiban.Jobb kezével megérintette az arcom,majd olyan közel hajolt hozzám,hogy orraink szinte összeértek.Igaza volt Erennek.Hiányzik az a tűz,az a szenvedély , amit régen éreztem Castiel mellett.Az agyam ordított,hogy ne tedd Reina,de a testemet nem érdekelte.
Felemeltem én is a jobb kezem,és Eren arcához értem.Amint a tenyerem hozzáért,mintha a szívembe ezer tüske fúródott volna.Felébredtem ebből a kábulatból.Kezeim hozzászoktak Castiel hűvös bőréhez,Erené pedig az ellenkezője volt.Becsuktam a szemem,és elléptem a fiútól.
- Sajnálom.Felejts el Eren,kérlek.Jobb lesz,így.Tégy úgy mintha nem is léteznék - közöltem.
- Tudom,hogy te is akarod.Ne tégy úgy,mint aki nem.Érzem,hogy vonzódsz hozzám - jelentette ki vigyorogva.
- Lehet,de Castielt jobban akarom.Szerelmes vagyok belé! Hányszor mondjam még el? - mondtam neki.
Lehajtotta a fejét,és elnevette magát.Pár percig csak nevetett.Elegem lett belőle,és indulni akartam,de visszarántott a karomnál fogva.Szorosan magához préselt,kezeit átkulcsolta hátulról a derekamnál.Arcunkat pár milliméter választotta el.

- Nem adom fel a harcot olyan könnyen,Cica - húzta mosolyra a száját. - Kelleni fogok neked,amikor már a vöröskédet megunod.Én pedig örömmel foglak várni.Meglásd,hamarabb eljön az a perc,mint gondolnád - suttogta. Idegesen kapkodtam a tekintetem,a szemei,és a szája között.Túlságosan is nagy a csábító ereje.Észrevehette a dilemmám,mert elkuncogta magát.
- Látod,most is a számat nézed.Kíváncsi vagy igaz?Arra,hogy milyen lehet a csókom íze.Én is epekedve várom,hogy a te csókod milyen.De el kell keserítselek,ez most nem fog megtörténni.Kivárom a pillanatot,hogy magad fogsz elém állni,és megcsókolni.Addig is,legyél jó kislány Reina - végighúzta remegő ajkaimon a hüvelykujját,majd ellökött magától.
Zavarodottan néztem,arra az önelégült arcára.Felkaptam gyorsan a táskám,és kifutottam a tornateremből.Dühösen trappoltam az udvaron,majd végül az egyik tölgyfa alá levágtam magam.
Mekkora egy marha vagyok.Egyáltalán nem tudom kezelni Eren közeledését.Nem lehetek egy olcsó kis lotyó,aki megcsalja a barátját.Ha Castiel csalt volna meg,abba bele bolondultam volna.El kell tüntetnem ezt a bunkót a közelemből.
Eren kiiktatásán vacilláltam,amikor Tyler vágta le magát mellém.
Meglepetten néztem rá.Nem nagyon szokott odajönni hozzám, ha egyedül vagyok.Mindig velem van Castiel,vagy Kim.
- Tyler? Te hogy-hogy itt?Nem bent kellene lenned? - kérdeztem.
- Kellene,ahogy neked is. Csak levegőzök - sóhajtott egy mélyet.
- Én is. Kezdet frusztráló lenni bent a légkör.
- Tudom,láttam  - fordult felém aggódva . - Reina,bántott Eren?
- Miről beszélsz? - kérdeztem kétségbe esve.
- Láttam,hogy behúz a lelátó alá,és utána pedig nem engedett el.Reina sajnálom,Eren nevében amit tett,vagy tenni akart,nem tudom.
- Miért te kérsz bocsánatot? Neki kellene,hogy folyamatosan zaklat.De őszintén Tyler,én is hibás vagyok a dologban.Nehezen tudok már ellen állni neki.Napról napra,közelebb engedem magamhoz, pedig nem kellene.Ő egy igazi bunkó ember.Ne értsd félre szeretem Castielt,de valahogy vonzódom Erenhez is.Pedig egy kiállhatatlan fiú.
- Tudom,nehéz vele kijönni.Én ismerem pisis korunk óta.A legjobb haverom.Sajnos a viselkedéséhez közre játszott a múltja is. Nem igazán érti ő sem az érzéseit,sem másokét.Nem szereti az embereket,de ha talál valakit akit megkedvel,akkor nagy ragaszkodik hozzá. Minél jobban kedvel valakit,annál erőszakosabban bánik vele. Veled pont ez a helyzet.Már az első naptól kezdve felfigyelt rád.Ott,amikor megmentett a lépcsőn,már akkor megtetszettél neki.De,az érzéseit nem tudja kimutatni.Soha nem is tudta.Egyszerűen nem volt aki megtanítsa neki - mondta,majd rám pillantott.
- Miért lett ilyen? - kérdeztem félve.Nem vártam el,hogy elmesélje nekem Eren múltját,de egyben égtem is a vágytól,hogy megértsem ezt a fiút.
- Eren magányosan nőtt fel.A szülei nem tervezték,csak úgy becsúszott.Még a születése előtt lelépett az apja.Nem nagyon törődött a fiával.Egy lecsúszott ember lett,egy alkoholista.Az anyja se foglalkozott vele igazán.Mindig csak a dadák foglalkoztak vele.Soha nem kapott szeretetet.Pár évvel ezelőtt,az anyja nagyon beteg lett.Elköltöztek Berlinbe,ahol kezeléseket kapott.Egy ideig be is váltak nála,de pár hónappal ezelőtt rosszabbul lett,és meghalt. Azután került ide vissza az apjához.Mivel időközben visszaköltözött ide az apja,és kigyógyult az alkoholizmusból,ő kapta meg Eren felett a gyámságot.
- Ez nem gondoltam volna - szólaltam meg,majd az égre néztem. - Tudom,milyen érzés szülők nélkül élni.Átérzem a helyzetét.Az apja meg egy igazi seggfej lehet,ha nem törődik a saját gyermekével.Minden gyermeknek szüksége van apára.Legyen az fiú,vagy lány.Az apai szeretet nem maradhat ki az életedből.
- Tudja ezt már az apja is.Próbál is Eren érzéseihez közelebb kerülni,csak nehéz dolga van.De én úgy látom,lassan azért megtörik a jég,és Angelnek sikerül elnyerni a fia szívét - mosolygott rám Ty.
A lélegzetem is elállt amikor kimondta Tyler,az apa nevét.Angel?Az az Angel,aki anyát annyira szerette?Végül is lehet,egy évvel fiatalabb nálam Eren.Simán lehet az apja.
Egy ideig szótlanul ültem,de végül tovább kérdeztem.
- Az az Angel,aki minket tanít? Hisz a vezeték nevük se egyforma.
- Igen az.Eren az édesanyja nevét használja.De Reina,kérlek ne mondd el Erennek,se Angelnek,hogy  elmondtam.Szerintem a Dirin kívül nem is tudja senki sem,csak én - nézett rám aggódva.
- Nem mondom el,ha te se Casnek,ami bent történt.Megegyeztünk? - mosolyogtam a fiúra.
- Megegyeztünk - nevetett és összeborzolta a hajam.





                                                              Amber



Már vagy 20 percre vártunk arra a vén nyanyára,de nem dugta le a pofáját a terembe.Kezdett iszonyatosan melegem lenni bent.Reinát kerestem,de nem találtam sehol.Elindultam megkeresni.Úgy gondoltam,neki is biztos melege volt,lehet felment a mosdóba.Az udvaron átvágtam körül se nézve,és gyorsan az épületbe siettem.A második emelten található mosdóhoz tartottam.Mikor felakartam lépni a lépcsőn,hangokat hallottam a pince felől.Kihegyeztem a füleim,majd Castiel és Lysander hangját hallottam meg.Halkan a pince felé osontam,majd kinéztem a fal mögül.A fiúk háttal álltak nekem.
- Castiel! Meddig akarsz még várni? Miért nem mondod el végre Reinának az igazat? - kérdezte feldúltan Lys.
- Ne gyere már te is ezzel.Tudom,hogy el kellene mondanom neki,de nem tudom megbántani.Még én magam sem tudom,hogy miként fogok dönteni - morogta Lysnek Castiel.
- Itt az idő,hogy eldöntsd.Nem várhatunk tovább.Én már döntöttem,és készen állok.Rád várunk csak.Tőled függ minden - mondta Lys
Castiel idegesen jártatta a lábát,nagyon felhúzhatta Lysander mondandója.
De mi a fene lehet amit titkolnak? Esküszöm,ha Castiel megcsalja Reinát,én magam taposom ki a szerveit.El kellene mondanom Reinának,amit hallottam.Hogyan? Hisz semmi konkrét nincs a kezemben.Közelebb hajoltam,hátha megtudok még pár információt.
- Majd ma döntök.Most pedig megyek megkeresem Reinát.Biztos aggódik már,hogy hova lettem - csattant fel Castiel,és elindult felém.
Nagyon megijedtem,ahogy felém közeledett.Gyorsan felszaladtam pár lépcsőfokot,és úgy csináltam mint,aki most jön le az emeletről.
Mikor Castiel elém ért,rám nézett.
- Reinát nem láttad? - kérdezte mellkasa előtt összefont karokkal.
- Nem.Én is őt keresem - feleltem semlegesen. - De neked nem a tornaterembe kellene lenned?
- Ott vagyok ahol akarok.Semmi közöd hozzá - mordult fel.
- Igazad van,hozzád semmi közöm.De a barátnőmhöz igen.Azt hiszed nem tűnt még fel neki,hogy mindig eltűnsz?Nem tudom mit titkolsz Castiel,de rá fogok jönni.Nem hagyom,hogy fájdalmat okoz Reinának - vetettem neki oda gúnyosan,majd leléptem a lépcsőről,és gyors léptekkel az udvar felé haladtam.Tudtam,hogy most nagyon felhúztam Castielt,és nem akartam megvárni amíg a hargja utolér.Szinte feltéptem az ajtót,és kisiettem az udvarra. A lépcsőn már nem jutottam le,mert Castiel rángatott vissza a karomnál fogva.
- Milyen titkokról beszéltél? Honnan veszed,hogy titkolok valamit? - nézett haragosan a szemembe.
Na most légy okos Amber! Nem tudhatja meg,hogy hallgatóztál.
Oldalra fordítottam a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Ekkor láttam meg az egyik fa alatt,a viháncoló Tylert és Reinát.Visszafordítottam a fejem,és gúnyos mosollyal ránéztem.
- Jobb lesz ha elengedsz.Te sem szeretnéd,ha Reina látná,ahogy szorongatod a barátnőjét - biccentettem a fejem Tyler és Reina felé.
Elengedett,és odavette pillantását.


                                                         
                                                           Reina



Végül nem mentünk vissza a tornaterembe.Nem nagyon érdekelt minket a diri beszéde .Inkább sztorizgattunk az elmúlt évről.A sok nehéz dolog ellenére,sok vicces pillanatunk is volt.Éppen Ambert elemeztük,hogy milyen produkciót vágott le akkor,amikor a szépséget fogalmazta meg az egyik órán.Amikor egy árnyék vetődött fölém.
Felnéztem,és Castiel volt az,mellette pedig Amber állt.
-Ti mit csináltok itt kettesben? - szegezte nekem a kérdést Castiel.
- Reina nem érezte magát jól.Inkább kijöttünk levegőzni.Utána pedig már nem volt kedvünk visszamenni - felelte helyettem Tyler.
Hálásan pillantottam rá,majd felálltam,és Cas karjaiba simultam.
- Nagyon meleg volt már bent.Meg semmi kedvem nem volt hallgatni az igazgatónő hülyeségeit.És ti merre voltatok?
- Én Lyssel beszéltem,Amber meg állítólag téged keresett - mondta Cas,majd Amberre pillantott.
- Igen téged.Nem tudtam hova tűntél - legyintett Amber.
- De jobban vagy már Boszi? - simogatta meg az arcom Castiel.
- Igen jobban - mosolyogtam rá. - Ugye ma már nem lépsz le,és velem leszel egy kicsit?
- Ma már csak a tiéd vagyok.Úgy terveztem - közelebb hajolt hozzám,és forró csókot váltottunk.
- Milyen szép is a szerelem - nevetett Tyler,amikor mellénk állt. - Jobb ha én is megkeresem az angyalom,és követelek tőle egy ilyen csókot.Bár titeket nem lehet utánozni.
Mind ránéztünk Tylerre,és elnevettük magunkat.
- Angyal? Inkább mondanám Kimet,ördögnek - röhögött Cas
- Angyal bőrbe bújt ördög - nevetett tovább Tyler is.
Mosolyogva hallgattam a fiúk beszélgetését.
Lassan a tornaterem felé vettük az irányt.Majdnem oda értünk már,amikor a tömeg kezdet kiözönleni a teremből.Kim az elsők között hagyta el az épületet.Amint észrevett,odarohant hozzánk.
- Ez a vén szipirtyó megbolondult -  durcázott.
- Mi volt a nagy bejelenteni valója? - kérdezte Amber
- Mi ? Azt találta ki a banya,hogy hordjunk egyenruhát.Sok iskola követi már ezt a példát,és szeretné ha mi is azt tennénk.Persze nagy felháborodást keltett az ötlete,így parkoló pályára tette még egy darabig.De tuti lázadás lesz,ha bevezeti - akadt ki Kim.
- Jobb ha elfelejti.Akár most ki is rúghat,mert én biztos nem járok majd öltönyben,vagy mit tudjam én miben is - fakadt ki Cas is.
- Fellázadunk az biztos.Soha nem fogok egyforma ruhát hordani veletek.Erről ne is álmodozzon - siránkozott Amber.
Mi Tylerrel,csak nevetve hallgattuk a többieket.
A nap további részében nem történt eget rengető dolog.Persze voltak,akik már a tüntetést szervezték,ha a Diri meggondolná magát,de én csak jót derültem rajtuk.
Órák után Castiellel megbeszéltük,hogy délután a park bejáratánál találkozunk,és csinálunk valamit közösen.
Hazasiettem,ebédeltem,átöltöztem,majd a park felé vettem az irányt.
Nem kis bűntudatom volt a reggel történtek miatt,de nem akartam most Erenre gondolni.Ahogy megláttam Cast a parknál,nevetve futottam elé,és a karjaiba vetettem magam,majd heves csókokkal üdvözöltem.
- Na mi a program? - érdeklődtem nevetve,amint elengedtük egymást.
- Arra gondoltam lemehetnénk a parthoz.Mit szólsz? Kicsit sétálnánk ott - mondta,majd összekulcsolta a kezünk,és elindultunk.
- Nekem tökéletes.
Sétálva mentünk le az egyik mesterségesen kialakított homokparthoz.Időnk volt bőven,így ráérősen sétálgatunk,és beszélgetünk.Ismét közel éreztem magam Castielhez.
A partra érve letelepedtünk a homokba,és néztük ahogy a víz hullámzott ki a partra.
- Sajnálom,hogy mostanában,nem volt rád időm - ölelt magához Cas.
- Nem fogod elárulni,hogy miért igaz?
- De,csak nem most.Ma nem akarok ilyen dolgokról beszélni.Csak veled akarok foglalkozni.
- Értem - csüggedtem le.
- Mégis lenne valami,amit kérdezni szeretnék.De őszintén válaszolj,kérlek - maga felé fordított,és mélyen a szemembe nézett.
- Mondd...
- Megbocsátanál,ha egyszer csak elmennék,minden magyarázat,és köszönés nélkül? - kérdezte komolyan.
Nem tudtam,hova rakni a kérdését.Miért kérdezi ezt?
- Nem hiszem.Emlékszel amikor arról beszéltem neked,hogy ha valakibe elvesztem a bizalmam,akkor azt soha nem tudja visszaszerezni?
- Emlékszem - felelte majd lehajtotta a fejét,és keserű mosolyra húzta a száját.
- Miért kérdezted ezt tőlem?
- Csak kíváncsi voltam.Ennyi.Felejtsük is el.Oké? - nézett fel rám.
- Rendben.Gyere,szórakozzunk egy kicsit - mondtam,majd felálltam és felhúztam őt is magammal.
Lejeb mentünk a vízhez,addig,hogy a lábunk még ne érje.
- Mikor anya kivitt a tengerpartra,mindig azt mondta,hogy ha írsz valamit a homokba,és azt nem mossa el a víz,akkor az örökké fog tartani.Persze most felnőtt fejjel baromságnak hangzik,de jó visszagondolni rá - mondtam amikor leguggoltam.Castiel is leguggolt mellém.
- Akkor írjunk valamit mi is.
- Biztos? Ez olyan gyerekes - nevettem.
Cas elmosolyodott,majd keresett egy fa darabot,és írni kezdet a homokba.
Mosolyogva figyeltem,amit ír.


                 
                                                       Castiel&Reina
                                                      Always&Forever



Mikor befejezte,felnézett rám és átölelt.Szorosan egymáshoz simultunk,és megcsókoltuk egymást.Csókunknak az vetett véget,hogy a hideg vizet éreztük a talpunk alatt.
Lenéztünk a lábunk alá,és láttuk,hogy a víz elmosta amit írt.
- Ez gyors volt - mondta csalódottan Cas.
- Nem baj.Ez úgyis csak egy gyerek mese volt.A való életben nem lesz így -  mondtam és átöleltem ismét.Nem válaszolt semmit,csak ölelt.A víz már nagyon elérte a lábunkat,így visszaültünk oda,ahol eredetileg ültünk.
Összeölelkezve néztük a lassan lemenő napot.Ahogy a gyenge sugarai rávetődtek a vízre,gyönyörű volt.
- Boszi... - hajolt az arcomhoz Castiel. - Szeretlek,és tudd mindig is szeretni foglak.Soha ne felejtsd el.Akármi is történjék,tudd csak te létezel számomra - suttogta az ajkaimnak.
- Én is szeretlek - válaszoltam,és gyengéden megcsókoltam.

Olyan érzésem volt,mintha ez a csók az utolsó lenne. Az előző szavai jártak az eszembe.Tudtam,hogy nem ez a utolsó csókunk,de nem akartam elengedni.Kétségbeesetten követeltem a következő csókokat.
Mikor már teljesen sötét lett,szenvedősen,de elszakadtunk egymástól.
Nem sokat kellett győzködnöm Castielt,hogy töltse nálam az éjszakát.Örömmel teljesítette minden óhajom,amit furcsálltam is.
Az éjszaka újra,és újra megismertük egymást testét,többször is.A szeretkezéseink olyanok voltak,mintha csak most először csináltuk volna együtt.Szenvedélyes,gyengéd és szerelemmel teli.



                                                                  ***

Reggel mikor felébredtem,Castiel már nem volt mellettem.Ahogy a párnájára néztem,felfedeztem egy fehér borítékot.Magamra tekertem a takarót,majd felültem,és kibontottam a borítékot.Egy levél volt benne,és egy karkötő.Csodaszép karkötő volt,rajta a kapcsolatunk kezdeti dátumával.
A levelet akartam elolvasni,amikor a bátyám tört be a szobámba.
- Ne haragudj,hogy nem kopogtam meg ilyenek,de kibaszottul zavar már a nappaliba a telefonod.Reggel óta csak csörög.Volt pofám megnézni,és Amber hívott,vagy ötvenszer - hadarta a tesóm csukott szemmel.
- Kinyithatod a szemed.Castiel nincs itt - mondtam neki.
- Nincs? - nyitotta ki a szemét. - Azt hittem itt aludt.
- Itt igen,de mire felkeltem elment - válaszoltam letörten.
- Mindegy,úgyis előkerül.Gyere le,mert ha még egyszer hív az a perszóna agybajt kapok - közölte a tesóm,és kiment a szobámból.
Gyorsan lefürödtem és felöltöztem,majd lementem a nappaliba.Tényleg egy csomószor keresett Amber.Gyorsan visszatárcsáztam,és vártam,hogy felvegye.
- Végreee... - ordította a telefonba.
- Neked is Jó reggelt,barátnőm - kuncogtam.
- Ne jó pofiz itt nekem.Milliószor kerestelek.
- Elnézést,hogy szombat van,és pihentem.Miben lehetek szolgálatodra? - nevettem.
- Anya este hazajött,és látni akar téged.Azt mondta egy óra múlva legyél itt,és mindent megtudsz,amit csak szeretnél,Angel Hamiltonról.
- Mért nem ezzel kezdted? - akadtam ki - Ülök a kocsiba és megyek.Szia.
Kinyomtam a telefont,és a táskámért rohantam.Gyorsan felkaptam és a kocsihoz siettem.Mielőtt elindultam volna megpróbáltam Castiel felhívni,de ki volt kapcsolva.Többszöri próbálkozás után,Lysandert is hívtam,hátha tud valamit Casről.De nála is csak a hangposta jelentkezett.Bellát is próbáltam,de ő meg nem vette fel.Csalódottan dobtam a telefonom a másik ülésre.
Nem volt időm,most ezzel törődni.Az járt a fejemben,hogy ma végre megtudok minden titkot,ami a családomat övezi... 
                                                   

" Elmehetsz ha akarsz "

Az április,és vele együtt Castielék fellépése,is hamar eljött.Pár nappal a koncert előtt,nagy bajban voltak a fiúk,mert Nathaniel kilépett a bandából.Nath nem nagyon vágyott arra,hogy ő befusson mint dobos.Nem akarta Cast és Lyst cserben hagyni,de jobbnak találta,hogy most lép ki,mint azután,ha felfigyelnének rájuk.Az volt a szerencse,hogy az egyik barátja Castnek,ismerte a számaikat,és dobolt is,így őt sikerült Nath helyére beszerezni.A fellépés sikeres volt,páran érdeklődtek  irántuk,de komoly ajánlatot még nem kaptak.Nem voltak valami örömteliek az elmúlt napok,de valahogy túléltük.Sajnos a közös életünk,első percei se voltak felhőtlenek.Bella hívása nagyon felkavart,kiderített pár dolgot Anya és Angel kapcsolatáról.Nem akartam Castiel előtt se titkolózni tovább,hiszen együtt fogunk élni,nem hazudhatok neki.



* Visszaemlékezés*
 

A telefon hívás után,gombóccal a torkomban fordultam Castiel felé.Eléggé morcos fejet vágott.Tudtam,hogy hallotta amiket én mondtam,és leszűrt pár dolgot.
- Milyen csávóról beszélgettek ti? - kérdezte egy kicsit feldúltan.
Csak néztem őt,és azon gondolkoztam,hogy mondjam el neki.Hónapok óta titkolom előle ezt a dolgot.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy bevalljak neked valamit.Van valami,amit eltitkoltam előled.- kicsit megrémültem az arckifejezésén.Biztosra vettem,hogy azt gondolja megcsalom.
- Ki az? - kérdezte idegesen,majd megszorította a kezem.A reakciója meglepett.
- Castiel.Tudom mire gondolsz...- kezdtem volna bele,de közbe vágott.
- Tudod mire gondolok? Arra,hogy te valami fickóról beszélsz Bellával,és olyan hülye fejeket vágsz.- emelte fel a hangját,és felállt.Idegesen járt kelt a szobában.- Mégis mikor történt?Együtt voltunk már?
- Te olyan idióta vagy Castiel Davis.- ordítottam rá.- Nem csaltalak meg,te ostoba.Hanem anyámról van szó,és Angelről.
Hitetlenkedve fordult felém,és gúnyos mosollyal nézett rám.Nem hit nekem.
- Valóban? Ugyan mi közük, lenne egymáshoz?- gúnyolódott.
Felment bennem a pumpa,és mérgesen elé álltam.
- Ha hiszed,ha nem, közük volt egymáshoz.Anya és Angel egy pár voltak.Anya volt Angel nagy szerelme,de a nagyszüleim elválasztották őket.Amíg nem tudtam semmi konkrétot,nem akartam elmondani.Úgy sem engedted volna,hogy kutakodjak utána.De Bella keresett,és talált valamit.Talált egy nőt,aki tud valamit erről a titokzatos kapcsolatról.Ha nem hiszel nekem,akkor vess magadra...Nem érdekel.- próbáltam elfojtani,a dühömet mert attól féltem,elsírom magam.Láttam Castielen,hogy elgondolkozott azon amit mondtam neki,de nem felelt,vagy mozdult volna.Inkább fogtam magam,és faképnél hagytam.A nappaliba felvettem a táskám,és kimentem a lakásból.A liftet vártam,amikor Cas hangját hallottam meg.
- Reina várj kérlek.- kiáltotta.Futva jött mellém,és megfogta gyengéden a karom.
- Megyek.Engedj el.Nem érdekelsz.- soroltam neki.Pont ekkor érkezett meg a lift,kinyílt az ajtó,és beakartam szállni.
- Ha most elmész...- mondta,de nem fejezte be.
A fejemben lejátszódott a mondta vége is.Dühösen fordultam vissza Castiel felé,és erősen megcsaptam a mellkasát.
- Mi lesz ha elmegyek?Elhagysz?Ezért lennél képes velem szakítani?-ordibáltam,és a mellkasát ütöttem.Nagyon fájt,hogy ez a bizalom dolog,egyáltalán nem működik kettőnk között.Én megtanultam bízni benne,de ő továbbra se tud.
Egyfolytában csak ütöttem,és sírtam.Hirtelen szorosan átölelt,úgy hogy mozdulni se bírtam.
- Nem hagynálak el,azért nem fejeztem be a mondatot,mert akkor hazudtam volna.Kérlek nyugodj le.- nyugtatgatott,majd felemelt,és bevitt a lakásba.Leült az egyik székre és az ölébe húzott.
Nem tudom meddig ültünk ott ölelkezve.Talán percekig,órákig.Végül kezdtem megnyugodni,de Castiel csak szótlanul tartott a karjaiban.Néha halottam,ahogy a fülembe suttogja,hogy "Szeretlek". Tudtam,hogy bármelyik pillanatban vége lehet ennek a egésznek,és újra át kell beszélnünk a dolgokat,de mégsem féltem.Semmi másra nem tudtam gondolni,csak arra,hogy Cas karjaiba vagyok.

*Visszaemlékezés vége *
 

Végül sikerült megbeszélnünk a dolgot,és eltudtam mondani neki az egész sztorit,veszekedés nélkül.De innentől kezdve megváltoztak a dolgok.Az össze költözést lefújtuk,nem álltunk még készen arra,hogy együtt éljünk.Ha az első közös perceinknél,ilyen vitába keveredünk ,mi lenne akkor később?Először meg kell tanulnunk bíznunk a másikban.Castiel is másként viselkedett velem.Mindig Lys és Lex társaságában volt.Ahogy egy perc szabad ideje lett,mentek zenélni.A suliba sem töltöttünk annyi időt együtt.Volt olyan,amikor elmentünk egymás mellett,és ez nagyon fájdalmas volt.Éreztem,hogy az a sok feszültség,ami mostanában a történt velünk,megbélyegezte a kapcsolatunk.Tudtam,hogy problémáink vannak,de próbáltam elbújni előlük,ahogy Bella is.Miután Lys is,minden idejét a fellépés óta a zenének szenteli,Bella kiadta az útját.Valójában soha nem is mondták ,hogy járnak,csak a minden napos csókoknál jártak még,de Lys azt is elhanyagolta az utóbbi időben.




                                                                 ***

Amikor Bella elmondta,hogy majd kitől fogunk információkat kapni,azt hittem lehidalok.Nathaniel és Amber édesanyjától.Bella kiderítette,hogy Caroline,anya és Amber anyja nagyon jóban voltak régen.Nem várt sokáig a felkeresésével,és egyből a lényegre is tért.De nem volt még alkalmunk találkozni vele.Éppen nyaral valahol.Persze soha jobbkor.
- Azt nem mondta mikor jön haza?- érdeklődtem Bellától,miközben mentünk be szünetről,a termeink elé.
- Annyit mondott csak,hogy felhív amint hazaér.Már eltelt két hét,biztos lassan haza jön már.De miért nem kérdezed meg Ambert?Úgyis olyan jóban lettetek.-fordult felém mosolyogva.
- Szerinted nem kérdeztem? Ő se tudja mikor.Annyit mondott neki,hogy majd,ha megunja jön.
- Eddig kibírtuk,akkor tudunk még várni.- zárta le a témát Bella
- Helló szép lányok.- lépett mellénk Eren,amikor a szekrényem mellé értem.
- Szia szépfiú.-köszönt neki Bella vigyorogva.
- Helló- vetettem oda neki semlegesen,majd a szekrényemhez fordultam,és a könyveimet kerestem.
Az elmúlt időszakban,többször is megpróbált kikezdeni velem,de mindig sikerült elmenekülnöm előle.
Nagyon kitartó,és nagyon erőszakos.Azt hiszi bármit megtehet egy nővel.De ugyan akkor a külseje viszont csábító.Egy valódi rossz fiú,ugyan úgy mint Castiel.Mióta itt van az iskolába,szinte minden lánnyal kikezdet már.Nem tudok a közelébe meg maradni,mert olyankor furcsa érzés kerít hatalmába, amit nem tudok megmagyarázni,miért van.Foghatnám ezt a rossz viszonyomra Castiellel,de nem akarom.
- Valaki nagyon morcos ma reggel.- állt szorosan mellém Eren.
- Igen,mert valaki rontja a levegőt.Ha nem vetted volna észre,beszélgettünk.Illetlenség megzavarni mások beszélgetését.Nem tanították meg neked?- néztem rá dühösen,majd becsaptam a szekrény ajtóm.
- Jól áll neked amikor mérges vagy.Megtanították,de nem hagyhattam,hogy ne köszönjek két ilyen szép lánynak.De ha zavarok megyek is.A teremben úgyis találkozunk.Szia Bella.- odahajolt Bellához,és egy puszit nyomott az arcára,majd elment.A lány teljesen elvörösödött. 
- Ez a fiú,pont olyan mint egy herceg.-ájuldozott
Értetlenkedve néztem rá.
- Én nem értem mit eszel rajta.Egy felfuvalkodott hólyag.Azt hiszi,minden lány a lábai előtt hever.-vetettem felé pár megvető pillantást.
- Ne izélj már.Tudom,szereted a tesóm.De csak ránézel más pasikra is? Az nem bűn.Meg ahogy láttam, Erennek bejössz.
- Jöjjek,nem érdekel.Felejtsd el ezt az Eren témát.Most pedig mentem.- dühösen hátamra csaptam a táskám,és beviharoztam az ének terembe.
Rosa ma hiányzott beteg lett,így egyedül ültem.Becsengő előtt,Castiel is megérkezett,aki amint látta,hogy egyedül vagyok,leült mellém.
- Boszi nem baj,ha ideülök? - kérdezte miközben egy csókot nyomott a számra.
- Nem.Rosa ma úgysem jön.Merre voltál reggel?Azt hittem együtt jövünk.- fordultam felé.
- Tudom megígértem,de próbáltunk.
- Mostanában mindig csak próbálsz.Alig töltünk együtt egy kis időt.
- Meg kell értened,hogy most a zene az első nekem.De utána te vagy a következő,ezt te is tudod.
- Értem.
- Na,Boszi.Majd kiengesztellek,tudod abba jó vagyok.- megsimította a combom.Hihetetlen,hogy egyetlen érintésével,megtudja remegtetni a testem.Testemet elöntötte a forróság,ami csak fokozódott,amikor kezei feljebb csúsztak a combomon.
- Bocsánat elfogadva,csak ne itt csináld,mert akkor nem lesz jó vége.- levettem kezét a combomról,és mosolyogva néztem rá.
Pár perc múlva Angel is megérkezett.Szokásos módon tartotta ismét az órát.Pár ember felelt,dalt tanultunk,és az emberek hangját csiszolta.Szokásához híven,én is sorra kerültem.Nem lepődtem már meg rajta.Minden ének órán kell énekelnem.Mindig anyáéhoz hasonlítsa a hangom,pedig szerintem, egyáltalán nem volt egyforma a hangunk.Óra vége felé,mindenkit a tornaterem felé tereltek.Ahogy kijöttem a teremből,Castiel egyből eltűnt.Csalódottan léptem Amber mellé.
- Mi volt ez a nagy sóhaj? - kérdezte
- Castiel.- nyögtem ki
- Már megint lelépet ?
- Igen.Amber mi csináltam rosszul? Vagy már elmúlt az irántam érzett szerelme?-szemeibe néztem,és vártam,hogy megnyugtasson.
- Ne is gondolj ilyenre Clair.Biztos,hogy szeret még.Nem értem én sem,miért hanyagol el téged annyira,de tuti,hogy szeret.
- Szeretném én is azt hinni.De így hogy?Sosincs velem,mindig eltűnik,és csak este kerül elő.
- Hagyjuk Castielt.Én arra vagyok kíváncsi,miért jöttünk ide.- fúrakodta át magát Amber a tömegen,a torna teremben.Én inkább a terem szélén maradtam.Nem volt kedvem tolongani.Castiel kerestem a szemmel,hátha látom valahol,de nem.Csalódottan mentem a szertár elé,és neki dőltem a raktár ajtónak.Mindenki kíváncsian várta az igazgatónőt,mikor jön már,és mondja el végre mit akar.
Amber integetett nekem a tömegből,hogy menjek oda,de leintettem,hogy maradok.
- A barátnőd nagyon szeretné,ha oda mennél.- termett mellettem Eren.
Rémülten pillantottam fel rá.
- Nincs kedvem oda menni.De te mehetsz nyugodtan.- fordítottam el a fejem,a másik irányba.
- Még mindig harapós kedvedben vagy Cica?- fogta meg a vállam.Áramütésként ért az érintése,zavartan fordultam felé.
- Nem tudnál hanyagolni ?Nem vagyok jó kedvemben.- mordultam rá.
- Nem tudlak.Nagyon magányos vagy napok óta.Észrevettem,hogy a vörös lovagod,nem tölt veled olyan sok időt.Nem is tudom,miért erőlteted még ezt a kapcsolatot.Te nem látod,hogy nem működik?
- Hogy merészelsz ilyet mondani? Nagyon jó a kapcsolatom vele.- közelebb léptem hozzá feldúltan.Elmosolyodott és behúzott a lelátó alá,majd hátulról átölelt.
-Eren mit akarsz?Engedj el.Ha Castiel meglát,mindkettőnknek vége.
- Nem lát meg.Tudom,hogy nincs itt.Láttam a pince fele menni Lysanderrel ,és egy lánnyal.
- Hazudsz.Csak meg akarod ingatni a bizalmam iránta.Nem tudsz becsapni.- mocorogtam a karjaiba,de nem engedett.
- Megbizonyosodhatsz róla te magad is.De biztos ezt akarod? Nem fog összetörni a kicsi szíved?- kuncogott.
- Mit akarsz tőlem? Kérlek,ne akard tönkre tenni a kapcsolatom.Engem,te nem érdekelsz.Fogd fel végre.- megfogtam karját,jelezve neki,hogy engedjen el. 
- Ne ellenkezz,érzem,ahogy remegsz a karjaimba.Én megadhatnék neked mindent,amit Castiel nem tud.Soha nem hanyagolnálak el.
- Nem érdekel,amit mondasz.Menj vissza a kis barátnőidhez,és hagyj engem békén.
- Csak egyetlen lány érdekel engem igazán...- suttogta a fülembe,és szorosabban simult hozzám,majd erősebben ölelt át.
A szívem olyan hevesen vert,hogy tudtam ő is érzi.Kezeivel szorosabban ölelt át,a mellkasomnál.
- Ha nem érdekel,akkor miért dobog ilyen gyorsan a szíved? Tudom,hogy te egy szenvedélyes lány vagy.Látom,hogy nem kapod meg mostanában,azt a szenvedélyt,amit megérdemelnél.Teljesen megbolondítottad a szívemet Reina.Mikor meglátlak,a vérem szinte felforr.Én akarok a vöröskéd helyén lenni.
-Mit akarsz tenni?- halkult el a hangom.
- Kis buta,nem fogok semmit sem tenni.Semmit...Magadtól jössz,majd hozzám.
Az,hogy átölel éppen elég ahhoz,hogy a testem elöntse a forróság.Eren testének melegsége,a testembe hatol.Rég nem éreztem ilyet.
- Eren...- suttogtam.
- Reina...- súgta érzékien a fülembe.Lassan szét tárta karjait.- Elmehetsz ha akarsz.
Nem tehetem ezt.Nem maradhatok a karjaiba.Akkor miért nem mozdulok?

" Az érzékeid elől nem tudsz menekülni "

 Miután Angel elment,csak feküdtem az ágyba és próbáltam Castielt hívni,de még mindig ki volt kapcsolva.Olyan gondolatok jártak a fejemben,hogy még jobban kétségbe estem.Rosa is nagyon ideges volt,hogy Nickel mi lett,így órák után egyből jött át hozzám.
- Jobban vagy már Reina?-kérdezte miközben leült mellém az ágyra.
- Jobban igen.Már lábra is tudtam állni az előbb.A suliba mi volt még?- érdeklődtem
- Nyugodj meg,senkit nem érdekel mit hordott össze Carla és Lisa.Az osztály, melletted áll.Szeretnek téged,és nem foglalkoznak azzal,hogy ki az apád.- válaszolta mosolyogva.
Megkönnyebbültem,tudtam az osztály nagyon összetartó és kedvelnek.Megismertek pár hónap alatt,és tudják,hogy én nem az apám vagyok.Nekem már annyi is elég,hogy tudom az osztály mellettem áll,a többi nem érdekel.

- Csak tudnám Castiel és Nick hol van?Már 2 óra,és sehol nincsenek.Aggódom Rosa.- szemébe néztem,de ő is nagyon aggódott.
- Én is nagyon félek.Mi van ha valami bajba kerültek? Hisz tudjuk,hogy minden hülyeségben benne vannak.Lysander szerintem tud valamit,csak nem meri elmondani.Mikor  rákérdeztem csak hallgatott.
- Ugyan azt csinálta nálam is.Pont ő ne tudna arról,hogy ők mit csinálnak? Annyira össze vannak nőve, nem hiszem el,hogy nem tud róluk semmit.De ha valami butaságot csináltak,azt nem bocsátom meg nekik.- kicsit ingerült lettem a gondolattól,hogy bajba kerültek.
Az,hogy mi itt aggódunk,és ők meg arra se méltatnak minket,hogy felhívjanak nagyon mérgessé tett.Pedig gondolhatják,hogy már keressük őket,hisz egész nap nem hallottunk felőlük.Castiel tudja,hogy nem szeretem ha bajba kerül,és ezért nem is bandáztak mostanában a többiekkel.Mielőtt össze jöttünk,minden marhaságban benne voltak,de miattam és Rosa miatt kimaradtak a balhékból.
Nem tudtuk mit kellene csinálnunk.Próbáltuk Lyst is hívni,de már ő sem vette fel.Egyre jobban ment fel bennem a pumpa.Négy óra fele Nick haza is ért,boldogan jött be a szobámba,de amint meglátta az én és Rosa arcát,a mosoly lefagyott az arcáról.
- Mi van veletek? Jó,jó tudom,hogy lógtunk ma,de ne haragudjatok.- nézett ránk nagy szemekkel.
- Hol a fenébe voltál?- kérdeztem feldúltan,ahogy felé fordultam.
Rosa felállt mellőlem,odaállt Nick elé,és egy gyenge kis pofont kapott a tesóm tőle.
- Te megbolondultál?Mi a fenéért kellett ez? -  emelte fel a hangját Rosára.
- Miért kellett? Mert egész nap nem tudtam rólad semmit.De az annyira még nem is idegesített volna,ha nem történik Reinával semmi.Már megint nem voltál a húgod mellett, amikor szüksége volt rád.- kiabálta megvetően.
Rosa arca teljesen vörös lett az idegtől,Nick pedig  értetlenül nézett rá,aztán rám.
- Mi történt? Mi volt a suliba?- kérdezte aggódva és leült mellém.Megakarta fogni a kezem,de elhúztam.Szomorúan néztem rá.
- Az van Nick,hogy az egész iskola tud már arról,hogy apánk megölte anyánkat.Teljesen lejárattak minket az egész iskola előtt.- fejem lehajtottam,és pár könnycsepp legördült az arcomon.
- De..de..kitől?- hangja megremegett,felemelte a fejem és magához ölelt.Eltoltam magamtól, és fájdalmas szemekkel néztem rá.
- Carla és Lisa megtudta,és szétkürtölték a suliba,csak tele hazugságokkal.- ránéztem Rosára aki az ágyam mellett állt.- Nálad van még a szórólap?
- Igen.- a táskájából elővette a lapot,és Nick kezébe nyomta.
Nick meghökkenve olvasta végig az egészet.Mikor végére ért,összegyűrte a lapot.Láttam rajta,hogy a méregtől fel fog robbanni.
- Hogy tehették ezt? Mi történt még?- nézett rám tétován.
Beszédre nyitottam a szám,de ekkor valaki csengetett.
- Nem érdekel ki az,majd abba hagyja.Felelj inkább mi történt még?- folytatta idegesen.
- Hatalmas balhé lett...- kezdtem.De nem tudtam folytatni,mert az a valaki egyfolytában nyomta a csenőt.
- Majd én kinyitom.- szólt Rosa és kiment a szobából.
- Szóval,nagyon összevesztünk Carlával és Lisával.Szó szót követett,Rosa megtépte egy kicsit Carlát.Csak aztán rosszul sültek el a dolgok.Én is kaptam Carlától,de... - nem tudtam folytatni, mert Castiel rontott be a szobámba,Rosával a nyomában.Castiel is nagyon idegesnek tűnt.Gondoltam,hogy Bellától vagy Lystől hallhatta a dolgokat.Odaszaladt hozzám, és átakart ölelni,de őt is leintettem.
- Reina...Bella mondta,hogy...-kezdte félve.
- Ülj le te is.Nem akarom,hogy most ölelgessetek.-vágtam a szavába és mutattam,hogy üljön le Nick mellé.
Cas döbbenten nézett rám,de Nick lehúzta maga mellé.Rosa leült mellém,és biztatóan megfogta a kezem.
- Folytasd.-kérte Nick
- Oké...Rosa közém és Carla közé állt,de elvesztettem az egyensúlyom épp,hogy megtartottam magam,de Lisa lökött rajtam egyet.Amber próbált megfogni,de csak azt érte el vele,hogy magammal rántottam.Mind a ketten legurultunk a lépcsőn.Nem kicsit estünk, ráadásul Amber még rám is esett.Igaz nem történt komolyabb bajunk pár zúzódásnál,de akár nagyobb baj is lehetett volna belőle.Az a két nő gyűlöl engem,és teljesen tönkre akartak tenni.Amikor Lisa lelökött a lépcsőn,láttam a szemébe,hogy azt kívánta bárcsak meghalnék most.- rájuk néztem,csak bámultak rám.- Egész nap titeket kerestünk,soha nem vagytok ott,ha valami történik.Miután a lépcsőröl leestem,nektek kellett volna mellettem lennetek,erre fel egy ismeretlen fiú segített nekem.
Castielt nem nagyon érdekelte amit kértem,hogy ne ölelgessen,de félre lökte Nicket és magához húzott.
- Annyira sajnálom.Nem gondoltuk,hogy valami is történni fog ma.Ismét csalódnod kellett bennünk.Kérlek bocsáss meg.- szuszogta a nyakamba és szorosan ölelt.

A harag amit éreztem azért,mert nem voltak sehol,nagyon nagy volt.De gyenge vagyok,ha Castiel karjait érzem magamon,mindent elfelejtek.Mintha uralkodni tudna,az elmémen,és a testemen is egyaránt.Forrtam a dühtől,és nem akartam vissza ölelni,de nem tudtam uralkodni az érzéseimen.Szorosan vissza öleltem,és fejem a mellkasának nyomtam.Nem tudok neki ellenállni soha,nyugalom és biztonság érzet tör rám,ha a karjaiba vagyok.Tudtam,hogy rosszul érzik magukat azért,mert nem voltak mellettem,és nem csak nekem fáj ez a dolog.Nick sem bírta magát tovább tartani,két oldalról öleltek.Talán még a tesóm pár könnycseppjét is éreztem a nyakamon.Sokáig nem emelte fel a fejét a nyakamtól,nem akarta,hogy lássuk mennyire elgyengült.
- Fiúk,szerintem Reina nem sok levegőt kap már.Engedjétek el,amúgy is pihennie kell.Ti is össze akarjátok törni?- mondta Rosa és megpróbálta leszedni rólam a fiúkat.
- Tényleg agyon nyomtok már...- szóltam én is,de rám már hallgattak és elengedtek.
- Megkeresem azt a két libát,és tönkre teszem őket.- mondta ingerülten Nick.
- Biztos,hogy ez nem maradhat ennyibe.-Castiel a szemembe nézett,és szinte már láttam a szürke szemeibe,hogy miként fog végezni a két lánnyal.
- Nem kell semmit csinálnotok.Carlát és Lisát felfüggesztették,Mr.Hamilton pedig eltüntette az összes szórólapot.De engem inkább az érdekel,hogy ti hol voltatok egész nap?- néztem  velük farkasszemet.
Egy pillanatra egymásra néztek és elmosolyodtak.
- Az legyen a mi titkunk.De ne gondoljatok semmi rosszra.- mosolygott Cas.
A mosolya egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Remélem nem valami balhéba folytatok bele?- néztem rá rosszallóan.
- Nem,semmi balhé,nyugi.- próbált nyugtatni Nick ahogy megpaskolta a fejem.- Pihenj egy kicsit,később visszajövünk és elmondjuk.
- De nem akarok pihenni.- kezdtem bele,de Cas a számra tette a kezét.
- Tényleg pihenj.Nem megyünk sehova,csak a nappaliba.És ez nem kérés parancs.Ha 10 perc  múlva vissza jövök,és nem alszol,akkor nem érdekel milyen állapotban vagy,megbüntetlek.- megeresztett egy szexi féloldalas mosolyt,amitől a hideg kirázott,majd gyorsan a takaró alá bújtam.
- Rendben pihenek.Csak ne csinálj semmit velem.- nevettem a takaró alól.
- Akkor megyünk.- vihogott Nick.
Hallottam,ahogy becsukják az ajtót,fejem kidugtam a takaró  alól.Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban.Még mindig nem tudtam meg,hogy merre jártak a fiúk,de bíztam bennünk,hogy tényleg semmi ostobaságot nem csináltak.Végül mégis megkerültek,és ez többet jelentett bárminél.Tudtam,hogy Castiel betartja a szavát,így próbáltam pihenni,ami sikerült is.A mai nap húzós volt,őszintén nem is bántam,hogy pihenhettem még egy kicsit.

                                                                               ***

Másnap reggel,már nem éreztem akkor fájdalmat a lábaimban.Igaz Nick leste minden mozdulatom otthon,hiába mondtam neki,nincs már semmi bajom.Kicsit félve indultam a suliba,tudtam az osztály mellettem áll,de azért a többi diáktól tartottam.
-Ne legyél már gyáva nyuszi,Reina.Gyere.- fogta meg Nick a kezem a suli kapujába,majd elindultunk.
- Te könnyen beszélsz,nem te voltál itt tegnap.Nem rád néztek gyilkos ként.- szóltam rá erélyesen.
- Sajnálom már mondtam.De szerintem nem lesz semmi baj.
- Castiel hol van megint?Miért is nem jött velünk ma?- álltam meg,és karba tettem a kezem.
- Van még egy kis dolga.Jajj ne idegeskedj már,majd délután megtudod miért is tűntünk el tegnap.- mosolygott
Egyáltalán nem tudok megnyugodni.Se ő se Cas nem mondja el hol voltak tegnap.Utálom ha titkolnak előlem valamit.
Az udvaron haladtunk az épület felé.Sok diák kint volt már az udvaron,de nem is törődtek velünk.Furcsáltam egy kicsit a dolgot,mintha a tegnap meg sem történt volna.Akikkel beszélő viszonyban voltunk,ugyan úgy mosolyogtak ránk,és köszöntek.Nick is úgy lépkedett, és köszönt a haverjainak,mint aki semmit nem tud a tegnapról.
Ahogy szétváltunk Nickel,kicsit rossz érzéssel léptem fel a lépcsőre,a tegnapi jelenet újra lejátszódott a szemeim előtt.Hamar elhessegettem ezeket a hülye gondolatokat,és elindultam a kémia terembe.Ahogy mentem felfelé,valaki belém karolt.Eren volt az.
- Szia Reina.- köszönt mosolyogva.
- Szia.Köszi,de nem kell segítség már.Tudok járni.- szóltam rá és ki akartam húzni a kezem,de nem engedte.
- Nyugi nem rabollak el.De tegnap mondtam neked,hogy vigyázok rád,ha lépcső közelébe jársz.Meg ha jól sejtem,egy fele megyünk úgy is.- sejtelmes mosollyal nézett rám.
- Én a kémia terembe megyek,nem hiszem,hogy te is oda jössz.- fél szemmel rá pillantottam ,de továbbra is csak mosolygott.
- Oda tartok én is.Kémia órám lesz.
Szerintem a vér is megfagyott bennem,amint felfogtam,hogy mit is mondott.Osztálytársam lesz?Az király...Ha Cas meglátja,hogy a megmentőm egy helyes fiú volt,és ráadásul osztály társunk is,hatalmas féltékenységi jelenetet fog rendezni.Minél hamarabb a terembe akartam érni,hogy megmeneküljek Eren társaságától.A lépcső tetején elengedte a kezem,és boldogan vigyorgott rám.Én csak megeresztettem egy gyenge mosolyt,és gyors léptekkel siettem a terem felé.Nem akartam Eren közelébe lenni.Még mindig zavart az az érzés,amit tegnap éreztem,amikor a karjaiba tartott.Castiel a mindenem,nem szabadna még csak rá néznem más férfira se.
Beléptem a terembe,és minden szempár rám szegeződött.Egy kicsit megrémültem,de utána olyan dolog történt,amit soha nem gondoltam volna.Tyler volt az első,aki odaszaladt hozzám,és jól megölelgetett,utána sorba jött mindenki.
- Jól vagy már királylány?-kérdezte Dake aggóda,amikor befejezte a fuldokló öleléseket.
- Jobban vagyok.- nyögtem ki.
-Ne aggódj Reina.Mi mind melletted állunk.- veregette meg a vállam Stephan.
Szemeim megteltek könnyel,és átöleltem.Nagyon jól esett,hogy tudtam mindenki hisz bennem,nem hittek annak a két libának.Elengedtem Stephant,majd a többiek felé fordultam.
- Köszönöm,hogy hisztek nekem.- mondtam könnyes szemekkel.Senki nem mondott semmit, csak mosolyogtak,majd egy csoportos ölelés részese lettem.Rosa és Kim is mellém keveredett közbe,velem együtt sírtak.Az érzés,hogy ilyen emberek vesznek körül,nagyon sokat jelentett nekem,alig ismernek,de bíznak bennem.Kim és Rosa pedig igazi barátnők,velem sírnak,nevetnek.
Mindenki mosolygott az ölelések végén egymásra.
- Ez aztán az össze tartó osztály.- hallottam meg Eren hangját a hátam mögött.
Felé fordultam és mosolyogtam rá.
- Az haver.Jó kis csapatba csöppentél.- állt Tyler,Eren mellé.
- Azt hiszem,jól fogom magam itt érezni.- kacsintott rám.
Tyler nevetett egyet,és hátba verte Erent.Majd hangos nevetés tört ki.
- Jobb ha nem kacsingatsz Reinára,mert akkor kezdheted ásni a sírod.- röhögött mellette.
- Ugyan miért?- méregetett tovább engem.Láttam,ahogy nyelvével megnyalja az ajkait,amint a combom figyelte.Kellemetlenül éreztem magam,így lábaim szorosan összezártam.
Eren háta mögött,Castiel jelent meg vigyorogva.Arrébb lökte egy kicsit,amitől a fiú megingott,majd Cas mellém állt.
- Ezért...- nézett Erenre Cas,utána felém fordult és megcsókolt.Ez a csók nem volt olyan óvatos,lágy és finom,amikhez hozzászoktam.Inkább vad és tekintély parancsoló,hogy lássa mindenki,az övé vagyok.
- Szóval új fiú,ezért ne kacsingass a barátnőmre,mert akkor véged.Én nem viccelek.Utálom,ha mások arra pályáznak,ami az enyém.Jobb,ha többet nem nézel a csajomra,mert akkor  kidekorálom a kis pofid.- szólt rá erélyesen Cas,majd szorosan magához húzott.Mint aki most nyert valamit,úgy vigyorogtam Castiel karjaiba,és úgy néztem Erenre is.
- Gondolhattam volna,hogy egy ilyen jó csaj nem facér.És a fenyegetéseidtől,pedig nem félek.- vigyorgott továbbra is önelégülten Eren,de még mindig engem nézett.
Éreztem a derekamnál,hogy Castiel keze ökölbe szorul,ahogy a másik fiú végig mér engem többször is.
- Gyere Cas,menjünk a helyünkre.- próbáltam terelni a figyelmét Erenről,majd a padunkhoz húztam.
- Most mért kellett?Pont most akartam képen törölni,amiért bámult téged.Ekkora kis öntelt  bunkót.- vicsorogta,miközben idegesen jártatta a lábát,ahogy leült a székre.Közben Erent nézte.Nevetve az ölébe ültem.
- Nem emlékeztet valakire ez a fiú,édesem? Olyan mint te!- nevettem és átkaroltam a nyakát.
- Ezért nem tetszik,hogy kacsingat rád.Ha kicsit is hasonlít rám,tudja mivel lehet téged levenni a lábadról.- mondta bosszúsan
- De engem,csak te tudsz elcsábítani,senki más.Ne légy ideges,senkit nem érdekel az a fiú.- vállára tettem a fejem,ő pedig megsimogatta az arcom.Nem akartam,hogy nagyobb feszültség legyen a két fiú között.Így inkább nem mondtam el Castielnek,hogy Eren volt az, aki segített tegnap.
Amennyire csak tudtam,próbáltam elterelni a figyelmét Castielnek,bár nem volt könnyű.Lys és Kim,a sok hasonlóságot nevették,ami közte és a srác közt van.
Becsengő előtt pár perccel,Amber is megérkezett a terembe,de bár ne tette volna.
- Na megjött a másik áspis kígyó.- biccentett felé Dajan.Dake és Tyler társaságában ült,mind fintorogtak rá.
Amber lehajtotta a fejét,és az asztalához sietett.
- Amber! Neked is,a többi kis libával kellett volna tartanod.Senki nem kíváncsi rád.- szólt Armin is.
- Igaza van Arminak,te is olyan vagy mint azok.Igazi gonosz emberek vagytok.Mindenkinek  csak ártani tudtok.- köpte oda neki Cas is.
Amber eddig a pontig tartotta magát,sírva dobta le a táskáját a földre,és ki akart szaladni a teremből.Elé álltam és megfogtam a kezét.Kicsit rémülten nézett rám.
- Castiel fejezd be Amber szekálását.- vetettem egy szigorú pillantást a páromra.- Sőt mindenki fejezze be.Amber nem hibás abban ami tegnap történt.Ő segített nekem és  ezért hálás vagyok neki.Szembe szállt Carlával és Lisával is miattam,én nem hibáztatom semmiben.Tudom nem fényes a kettőnk múltja,de én nem neheztelek rá.Tegnap bebizonyította nekem,hogy nem is vagyunk annyira nagy ellenségek.Ezért,ha őt bántjátok akkor engem is.A tegnapi cselekedete,elfedi az összes rossz dolgot,amit tett vagy mondott nekem.Ne ítéljétek el azért amit nem ő tett,hanem a barátnői.- mondandóm végén körbe néztem a terembe,mindenki döbbenten figyelt engem.
- Boszi,ezt te sem gondolod komolyan?- értetlenkedett Cas.
- Komolyan gondolom.Sőt még azt is hiszem,hogy még barátok is lehetnénk.-néztem rá Amberre,aki meglepetten figyelt engem.Láttam a szemeibe,hogy nem tudja hova rakni a viselkedésem.Elengedtem a karját és rá mosolyogtam.De a reakciója meglepett,hirtelen kiviharzott a teremből.
- Látod,ő nem akar a barátod lenni.- hátra dőlt a széken,egy önelégült vigyorral az arcán Cas.
- Castiel,kérlek...- fordítottam rá a tekintetem,majd egy kis szemrehányó pillantást vetettem rá.Cas csak felemelte a két kezét,és inkább nem szólt többet.
Gondoltam,hogy Amber a mosdóba mehetett,így utána siettem.A sejtésem beigazolódott,ott kuporodott a falnak dőlve,és sírt.Odamentem,majd leültem mellé.
- Menj el Reina.Nem kell az áll barátságod.- zokogta
- Nem könyörületből vagyok itt veled.- megfogtam a kezét és ő rám nézett.
- Akkor miért? Annyi rosszat mondtam rólad,nem egyszer ringyóztalak le,te mégis kiálltál mellettem.Nem érdemlem meg...
- Mindenki megérdemel egy új esélyt.Értem én,hogy mindent azért tettél,mert szerelmes vagy Castielbe,de ...
- Nem szeretem.-vágott a szavamba.- Vagyis már nem szeretem,mikor ti össze jöttetek,akkor még szerettem,de már elmúlt.Mást szeretek.
- Akkor már semmi akadálya annak,hogy ne gyűlöljük egymást.Amit tegnap értem tettél,az felnyitotta a szemem,hogy te nem is vagy olyan rossz ember.Nagyon rosszul kezdődött a kapcsolatunk,de hiszem lehetnénk akár barátok is.
- Nem tudom Reina... az olyan furcsa lenne.- kétségbe esett szemekkel nézett rám
- Tudod mit? Tegyünk egy próba barátságot.Amíg Carla és Lisa a felfüggesztésüket töltik, addig te velem leszel.Mit szólsz?Tudod mit semmit ne szólj,úgy lesz ahogy mondom.- felálltam,majd felhúztam magammal őt is.Nevetve bele karoltam és kihúztam a mosdóból.
- Reina ez nem jó ötlet.Mit fognak szólni a többiek?Rád is haragudni fognak.
- Nem érdekel.Az én döntésem kivel barátkozom.Castiel miatt pedig ne aggódj,lerendezem ha egy rossz szót is szól.Na de gyere siessünk,mert már öt perce tart az óra.- elővarázsoltam legszebb mosolyom,amitől ő is elnevette magát.A terem elé érve kicsit vonakodott,de karöltve mentünk be.Meglepett fejekkel találtuk szemben magunkat,de nem foglalkoztam velük.Kimagyaráztam magunk a tanár előtt,majd folytatódott az óra.


                                                                      ***

Utolsó óra után,még Castielnek be kellett mennie a torna terembe Borishoz,valami megbeszélni valója volt a kosárcsapattal.A lelkemre kötötte,hogy várjam meg,mert végre elmondja mit titkolnak előlem.
Beszaladtam még a mosdóba rendbe tenni magam,majd az udvarra indultam.Senki nem volt már az aulába,akinek órája volt az azon ült.

- Hello Reina.- húzott vissza az ajtóból Eren,majd berángatott a takarító szertárba és a falnak préselt.Azt hittem a szívem kiugrik a helyéről,annyira megijedtem.
- Mit csinálsz Eren? Engedj ki! - mordultam rá.
- Nem,nem.Beszélnünk kell,és sajnos ilyen módszerhez kell folyamodnom,ha nem akarom,hogy a vöröskéd agyonverjen.Bár nem mintha félnék tőle.- csóválta a fejét.
- Akkor mond gyorsan,Castiel vár.- oldalra fordítottam a fejem,hogy ne kelljen a szemébe néznem.Valahogy a tekintetének nem tudok ellenállni.
- Csak nem félsz tőlem?- megfogta az állam és maga felé fordított.- Nem akarlak bántani vagy ilyesmi.Tudod,tegnap amikor először megláttalak,felkeltetted az érdeklődésem.Nem sok lánynál kezdeményezek én,de te más vagy.Engem nem érdekel,hogy ott van a vöröskéd.Mindig megkapom akit,és amit akarok.
- Engem nem fogsz megkapni.Én szeretem Castielt,soha nem csalnám meg veled.-válaszoltam ingerülten,és arrébb akartam lökni,de erősebben odapréselt a falnak.
Öntelt vigyorral méregetett,majd olyan közel hajolt az arcomhoz,hogy az ajkaink szinte súrolták egymást.A szívem a torkomban dobogott,és reszkettem az érintésétől.
-Még ha nem is az a srác vagyok akit szeretsz,az érzékeid elől nem tudsz menekülni.Érzem,ahogy reszketsz amint hozzád érek.- suttogta az ajkaimnak.- Mi lenne ha tovább mennék?Mi lenne ha megcsókolnálak?Biztos vagyok benne,hogy nem löknél el.- becsukta a szemét,és tudtam,hogy megakar csókolni.Mintha testem nem engedelmeskedett volna az agyamnak,nem akartam,de én is becsuktam a szemem.Meleg ajkait már éreztem  a számon amikor megszólaltam.
- Soha.Soha.Soha.- szólaltam meg,mielőtt teljes erőből megcsókol.Ahogy kinyitotta a szemét,a fülemhez hajolt.
- Soha ne mond,hogy soha cica.-mondta halkan. A szívem egyre hevesebben dobogott,de nem tudtam megérteni,hogy miért.Nekem egyáltalán nem kell ez a srác.
- Mégis minek képzelsz engem?Egy lotyónak aki mindenkivel kavar?Hát nem vagyok olyan.Én pedig azt hittem még tegnap,hogy te egy kedves ember vagy,de most bebizonyítottad,hogy tévedtem.Most pedig eressz.Engem nem fogsz megkapni.- erőt vettem magamon,és teli gyűlölettel a szemébe néztem.Kicsit meglepődött,majd elhátrált előlem.
- Szóval ennyire szereted?- kérdezte
- Igen.Jobban mint hinnéd,és ezért nem fogom megcsalni.Lehet a testem reagált az érintéseidre,de a szívem,és az eszem soha se fog.Többé ne gyere a közelembe.- kiáltottam neki majd kiszaladtam a szertárból.
Ahogy az udvarra értem ,dühösen levágtam magam az egyik padra.Eren viselkedése feldühített nagyon,a mostani viselkedése,összehasonlítva a tegnapival,teljesen más volt.Az ártatlan arca mögött,egy valódi nőcsábász lakozik, aki úgy cseréli a lányokat,ahogy a ruhát.És képes voltam,majdnem utat engedni a testi vágyaimnak.Nem szabad a közelébe mennem még egyszer.
Nem sokáig tudtam erre gondolni,mert lassan megjelent Castiel és Nick.Ahogy megláttam Castielt, egyből odaszaladtam hozzá,és kétségbeesett csókokkal a nyakába vetettem magam.
- Mi van Boszi?Nem szoktál ilyen heves lenni.Ennyire hiányoztam?- kérdezte nevetve,ahogy megpörgetett a levegőben,majd magához szorított.Amint megláttam a mosolyát és megízleltem a csókját,tudtam,hogy Eren fele annyit se ér mint Castiel.Az övé a szívem,a lelkem és mindenem.Eren ezeken nem tud változtatni,bármennyire is akar.
- Hiányoztál igen.Minden perc amit nélküled töltök,tiszta kínszenvedés.- válaszoltam nevetve és újabb csókot adtam neki.
Legbelül mardosott a bűntudat,hogy majdnem engedtem Eren csábításának,és most meg úgy csinálok,mintha semmi nem történt volna.De szerelmes vagyok Castielbe,és nem bírnám elviselni ha elhagyna.Ahogy azt sem,ha megtudná,hogy Eren kikezdet velem,majd szétverné.Jobb ha titokban marad,és elfelejtek mindent.
Ahogy elindultunk haza,Eren jött ki az ajtón a suliból.Akaratlanul is felé fordítottam a fejem,és megvető pillantásokat küldtem felé,majd szorosabban Castielhez simultam.Ezen reakciómon csak nevetett egyet,és kacsintott rám.Rémülten fordítottam vissza a fejem,tudtam ezzel még nincs vége.


                                                                         Castiel

Miután végeztünk a megbeszéléssel,megígértem Reinának,hogy elmondom neki miért is nem voltam tegnap mellette.Inkább mondjuk úgy,hogy megmutatom neki.A házuk előtt jártunk már,amikor megállítottam,hogy ne menjünk be.
- Nem megyünk be?Most már nagyon kíváncsi vagyok mit fogsz elmondani nekem.- kérdezte,amikor megfogtam a karját.
- Nem mondani szeretném,hanem mutatni.- közelebb húztam magamhoz és az ellenállhatatlan mosolyommal néztem rá.
- Mutatni? Na jó,elég a titkokból fiúk,kezdek ideges lenni?- nézett rám és Nickre szinte toporzékolva.
- Ne hisztiz húgi.Örülni fogsz neki.- mondta Nick neki majd a háta mögé állt és bekötötte a sáljával a szemét.- Most már indulhattok.
- A szemem miért kellett bekötni? Megbolondultatok?- kérdezte idegesen
- Meglepetés lesz.Jobb ha csendbe maradsz,és nem hisztizel addig,amíg oda nem érünk.- átöleltem a derekát,majd elköszöntem Nicktől és a kocsihoz vezettem Reinát.
- Hova megyünk Cas?Tudod,hogy nem rajongok a meglepetésekért.- durcáskodott.
Nem szóltam semmit,csak segítettem neki beszállni Nick kocsijába.Beszálltam én is,majd elindultam.Egész út alatt mérgesen fújtatott és kérdezősködött,de nem válaszoltam neki semmire.Tudtam,hogy a haragja hamar el fog szállni,amint rájön mire készülök.A házukhoz közeli lakótelepre hajtottam,kiszálltunk a kocsiból és bevezettem az egyik lakásba.
- Hol vagyunk?Ugye nem valami perverz dologra készülsz?Ha igen jobb ha most elfelejted.- mondta,amikor beléptünk az ajtón.
- Semmi olyannal nem készültem,de ha már így mondod,változtathatok a programon.- röhögtem el magam.Nem készültem semmilyen erotikus dologgal,de ha már felhozta,nem mondhatok nemet.
- Nagyon vicces vagy Castiel.Légyszi hagy vegyem le a sálat.Zavar már nagyon- könyörgött.
- Leveheted.-
Levette a sálat és meglepődve nézett körül.
- Kié ez a lakás? És miért jöttünk ide?- kérdezősködött,miközben nézelődött.
A háta mögé álltam és óvatosan átöleltem,a fejem a vállára hajtottam.
- Hogy kié? Ha te is szeretnéd,a miénk lenne.Mit szólsz?- éreztem egy percre,hogy levegőt is alig vett,majd felém fordult.Hitetlenkedve nézett a szemembe.Annyira szeretem ezt a kis esetlen arckifejezését.
- Mi az,hogy a miénk?- pislogott nagyokat.
- Apámtól kaptam ezt a lakást a 18. szülinapomra.Emlékszel azt üzente,hogy egy nagy meglepetéssel készül,a felnőtté válásom alkalmából?Hát ez lett az.Igaz nem nagy,de az enyém,és ha te is azt szeretnéd a miénk lenne,hogy pontosítsak.Tegnap azért nem voltunk suliba Nickel,mert elkísért az ügyvédhez,ma pedig reggel a papírokat kellett aláírnom.- mosolyogva néztem rá,láttam az arcán,hogy nem nagyon fogja még fel a dolgokat.
- Nem is tudom Cas.Agatha őrjöngene ha összeköltöznénk.És miből élnénk? Még suliba járunk,nem várhatjuk el,hogy Caroline és Agatha tartson el.-lehajtotta a fejét,kezeit morzsolta és a padlót bámulta.Felemeltem a fejét,és megcsókoltam lágy ajkait.
- Semmiért nem kell aggódnod.Agatha volt az első akivel beszéltem erről,és nehezen,de beleegyezett.Anya is rábólintott a dologra.A pénz miatt pedig ne aggódj,igaz amíg suliba járunk,anya és apa segít majd talpon maradnom,de utána én keresem meg azt a pénzt,hogy boldogan élhessünk.Agatha pedig úgy döntött,hogy az örökségedből,minden hónapban adni fog annyit amennyi kell.Neked csak igent kell mondanod arra,hogy velem akarsz élni.Én,mindennél jobban vágyom rá,hogy minden percem veled tölthessem.Tudom még csak,fél éve vagyunk együtt,de már az első naptól kezdve tudom,hogy veled akarom leélni az életem.- a gyönyörű kék szemeibe néztem,amik csak úgy csillogtak.Szorosan átöleltem és arcom a nyakába fúrtam.- De ha még nem akarod,azt is megértem.Ez a lakás akkor is itt fog állni,ha készen állsz az együtt élésre.
- Benne vagyok.- nyögte ki bátortalanul.
- Melyik részében vagy benne?
- Te idióta.- csapott a vállamra nevetve majd átkarolta a nyakam.- Szeretlek mindennél jobban.Én lennék a világon a legboldogabb,ha minden nap melletted ébredhetnék,senki mással nem tudnék együtt élni,csak veled.- majd mosolyogva megcsókolt.
- Akkor ezt igennek veszem Boszi.- felkaptam a karjaimba nevetve.- Mit gondolsz felavassuk a hálószobát már most?- kérdeztem egy perverz vigyor társaságában.
- Éreztem,hogy ez lesz az első gondolatod.- nevetett.
Nem vártam meg,hogy mást mondjon szenvedélyesen csaptam le az ajkaira.Hosszú és végtelennek tűnő,szenvedéllyel túlfűtött csókolózásba kezdtünk.A finom ajkai szinte borzolták a testem,a meleg érintései feltüzelték a testem.Tudom,hogy ő az a lány akit a sors mellém rendelt,ő az akiért bármire képes lennék.Hosszú,és fájdalmas úton mentünk mindketten végig,mire egymásra találtunk.De most itt vagyunk a közös jelenünkben,és a közös jövőnk küszöbén,és soha nem akarom,hogy ez a szerelem elmúljon.
Kezeim lassan fáradni kezdtek,így a szoba felé kezdtem el haladni,Reinával a karomba.Egyetlen egy percre se hagytam,hogy ajkaink szétváljanak.Gyengén berúgtam a szoba ajtót,majd lassan letettem az ágyra,és fölé másztam.Vigyorogva ránéztem és lassan újra megcsókoltam.De nem tarthatott sokáig...
- Mostantól kapcsoljuk ki a telefont,ha itthon vagyunk.- morogtam amikor meghallottam a telefonja csörgését.
- Kívánságod számomra parancs.- mondta nevetve majd kimászott alólam.- Bella keres.
Reina felvette a telefont,és elég sokáig beszélgettek.Arca néha nagyon komoly lett és ijedt.Valami pasasról beszéltek,meg titkokról.Amikor lerakta a telefont,kicsit mérgesen és érdeklődve fordultam felé.
- Milyen csávóról beszélgettek ti?- kérdeztem feldúltan
.Csak bámult rám aztán nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem itt az ideje,hogy bevalljak neked valamit.Van valami amit eltitkoltam előled.- mondta rémülten és idegesen egyben.
Kicsit se esett jól,hogy van valami amit titkol előlem.Azt hittem mindent elmondunk egymásnak,és nincsenek titkaink.A bizalom kérdés,újból felmerült bennem.Ki nem bízik kiben?

"Miért tettétek ezt?"

Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába.
Éreztem ahogy minden szempár rám szegeződik, és sugdolóznak körülöttem.
Körbenéztem a diákok között,és akkor fedeztem fel,hogy mindenki egy papírt szorongat a kezében.
Amber elém állt és bűnbánó szemekkel az én kezembe is adott egy papírt.
Nick és az én képem volt rajta egy cikkben.

"Miért kell elviselnünk,hogy egy gyilkos gyerekeivel járjunk egy iskolába"

Rövid nyomozás után sikerült kiderítenünk,hogy a tökéletesnek tűnő testvérpár nem is olyan tökéletes.Egy gyilkos gyermekei.Megbízható információk szerint az apjuk megölte az anyjukat.Személyes véleményünk szerint a gyilkos hajlam öröklődhet.És ezért kérdjük,várjunk amíg kitör belőlük is?Reina Clair egyszer már bizonyította,hogy nem olyan ártatlan kislány amilyennek látszik.Hiszen pár hónappal ezelőtt Amber Roberstnek is nekitámadt az osztályteremben. Mi van ha még egyszer elborul az elméje,és neki ront valakinek?Mi lesz ha akkor senki nem tudja megállítani?Őszintén félve jövünk iskolába.Nicholas Clair se egy ma született bárány.Szintén megbízható forrásból tudjuk,hogy a húga előző barátját jól helyben hagyta.Végül még a rendőrségen is kikötött.
Nem akarunk a következők lenni akit elintéznek.
Szerintünk tennünk kellene valamit.
Ti hogy gondoljátok?


                                      Írta :Carla Lewis,Lisa Scott


Ahogy cikk végére értem azt hittem elsírom magam.Hogy történhetet ez meg?
Milyen megbízható forrásból?Nem sokan tudnak róla.Akik meg tudják azokban megbízom.
Nem értettem mit tettem ellenük,amiért ilyen hazugságokat hordtak össze rólunk.Pulzusom egyre gyorsabban vert,éreztem hogy csak úgy lüketettnek az ereim.De nem attól,hogy sírnom kellett volna,hanem attól a dühtől amit éreztem.
Ránéztem Bellára és Rosára akik szintén elolvasták addigra.
-  Reina,ne törődj velük.Hagyd a francba.Senkit nem érdekel az áskálódásuk.Mi tudjuk az igazat ennyi bőven elég.- ölelt át Rosa,de ellöktem magamtól,majd Amberre néztem.
- Azt mondod neked nincs benne a kezed?- néztem rá ridegen
-Nincs hidd el.Tegnap ezt titkolták előlem.De mikor reggel megláttam,hogy mindenkinek osztogatják már késő volt.Próbáltam elvenni tőlük a többit,de ők ketten voltak,én meg egyedül.Tudom,hogy nehéz nekem hinned,de semmi közöm hozzá.- felelte sírva.
Ha nem lettem volna tiszta ideg,talán még törődtem volna azzal a ténnyel,hogy Amber miattam sír,de nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy megtaláljam Lisát és Carlát.
- Hol vannak most?- kérdeztem tőle
- Ne menj oda,csak tovább fognak provokálni.- próbált lebeszélni.Ökölbe szorult a kezem és újra kérdeztem.
- Felelj.Hol vannak?- kiabáltam rá.
- Az első emelten voltak amikor megláttalak az ablakból,és idejöttem.- hálásan rápillantottam és elindultam az emeletre.
- Ne csinálj semmi őrültséget.Megkeresem Castielt és Nicket.Kérlek légy észnél.- fogta meg a karom Bella,de kitéptem a karom a kezei közül és tovább mentem.Rosa és Amber szorosan követtek.
A lépcsőfordulóba jártam,amikor megláttam őket a lépcső tetején vihorászni.Kettesével szeltem a lépcsőket,majd megálltam Carla előtt.
- Hogy merészeltétek ezt tenni? Mire volt ez jó?- kérdeztem feldúltan majd megragadtam a csuklóját.- A fele se igaz annak amit írtatok.
- Valóban? Mondjuk a gyilkos hajlamotokról szóló rész lehet túlzás volt,de az igaz amit az apádról írtunk.Egy gyilkos.- mondta cinikusan,és annyi megvetéssel nézett rám amennyivel csak tudott.
- Honnan veszed ezt? Milyen megbízható informátorod lenne?- sziszegtem mérgesen
- Te magad voltál az.-ahogy kimondta a szemeim elkerekedtek.Én?- Ne nézz ilyen ostobán,tudod az unokanővérem egy tetováló szalonban dolgozik.Karácsonykor amikor eljött hozzánk,akkor mesélt egy aranyos klienséről,aki az ő kezei között öntötte a szívét ki a barátainak.Elmondta,hogy egy idős lehetett velem a lány.Megkérdeztem,hogy néztek ki a barátai és amikor mondta,hogy egy fehér hajú lány,és egy kék hajú fiú volt,egyből levágtam,hogy te voltál.De nem akartam egyből elhíresztelni.Vártam a megfelelő pillanatra,amikor a legboldogabb vagy akkor robbantok.És sikerült látod.Talán még a kis Castieled se tudott róla?Mert nem látom melletted,pedig mindig egymás seggébe vagytok.Milyen szánalmas.
- Miért? Miért tettétek?- üvöltöttem.
- Mert gyűlölünk.- felelte Lisa.- Amióta csak idejöttél mindenki a te barátod akar lenni.Addig a napig amíg be nem tetted a lábad az iskolába,mi voltunk azok akiket bálványoztak.De te tönkre tettél mindent.Elcsavartad Castiel fejét is könnyűszerrel.Ez csak arra vall,hogy egy igazi kis lotyó vagy.Irritálsz minket nagyon,főleg azok után,hogy Amber is megbékélt veled.Az volt az utolsó csepp a pohárba,tönkre kellett volna tenni téged,azért mert elvetted tőle Castielt.De ő csak megbékélt a helyzettel és nem törődött veletek.Így hát helyette mi léptünk.Remélem mindenki megfog utálni téged a suliba,és a lehető legrosszabb lesz neked itt.- mondta lekezelően.
- Ti tényleg szörnyetegek vagytok,soha nem ártottam nektek,én csak élem az életem.Szerintem csak az fáj nektek,hogy én boldog vagyok,ti pedig csak két megkeseredett fúria vagytok.Ambernek pedig szíve joga,hogy kit kedvel és kit nem.Nem ti mondjátok meg.De ezt nagyon csúnyán megkeserülitek,esküszöm.Azt is,hogy a tesóm belekevertétek.-elengedtem Carla kezét és megvető pillantást vetettem rá.
- Megérdemelte ő is.Visszautasította Lisát ezért a kis libáért.Hát vesszen ő is.- mutatott Rosára Carla
- Majd mindjárt meglátod ki a liba.Soha ne merd bántani Nicket mert megöllek.- ordította Rosa,majd megindult Carla és Lisa felé.Lisa elugrott előle,de Carla gonosz mosollyal várta.
Rosa hatalmas pofont kevert le neki,de ő ugyan úgy nevetett tovább.Rosa belecsimpaszkodott a hajába,erre már Carla is mérges lett és támadott.A lépcső közepén tépték egymást.Féltettem Rosát,megragadtam a karját és egy kicsit elrángattam onnan.
- Fejezed be,még bajod esik.- szóltam rá,de nem nagyon érdekelte.
- Engedj oda.Kinyírom.- kiáltotta miközben letörölt egy vércseppet az ajkairól.
Carla vérengző vigyorral elém állt.
- Tiszta szívemből gyűlöllek titeket.Legjobb lenne ha meghalnátok.- szegezte mondatát a szemembe, majd egy váratlan pofont kevert le nekem.
Meglepődtem,de egyben feltüzelt a pofon,Carla elfordult majd leindult a lépcsőn.Léptem kettőt és megragadtam a karját.
- Senki nem pofozhat fel engem csak úgy.- vetettem oda neki,majd én is adtam neki egyet.
Másodjára is akartam adni neki,de Rosa közénk állt és ellökött.Ahogy arrébb lökött,lábam megcsúszott a lépcsőn és éreztem,hogy elvesztem az egyensúlyom.Megkapaszkodtam a korlátban,de Lisa hirtelen elrántotta onnan a karom és meglökött.
Amber ellökte Lisát és elkapta a kezem,de nem tudott elég biztosan tartani,mind a ketten legurultunk a lépcsőn,úgy hogy Amber pont rám esett.
Fájdalmasan feljajdultam,de Amber is.Rosa sikítását hallottam,meg Carla nevetését.Kinyitottam a szemem Amber feje egy picit vérzett.Kentin jelent meg a semmiből majd lesegítette Ambert rólam,felakartam állni,már majdnem sikerült,amikor az összes erőm mintha elszállt volna összecsuklottam.De nem éreztem fájdalmat.Felnéztem és egy fiú karjaiba voltam.
- Ne csinálj hirtelen mozdulatokat egy ilyen esés után.Jól vagy?Nem fáj semmid? - kérdezte aggódva.
A fejem majd szét robbant,de nem tudtam vele törődni,mert egyfolytában a megmentőm néztem.Soha nem láttam még őt.Mintha a szemeimet vonzotta volna az arca,férfira nem mondunk ilyet,de olyan gyönyörű volt.Érezhette,hogy nézem.Mosolyogva pillantott le rám a karjaiba.
- Ne bámulj már ennyire.Olyan zavarba ejtő.Elég egy köszönöm,hogy elviszel a gyengélkedőbe.- mosolygott tovább.
Elszégyelltem magam,majd összehúzódtam a  karjaiba.
 Követte Kentin a gyengélkedőbe,óvatosan lerakott az ágyra majd összeborzolta a hajam.
- Nincs mit Szöszke.Most már vigyázz magadra.Remélem egyszer a hangod is hallom majd,normális hangnemben.- kacsintott rám mosolyogva és Kentinnel kimentek.
Egyetlen egy szó se jött ki a torkomon egész végig.Meg sem köszöntem neki semmi.Lehet azt hitte megnémultam.Ilyen se volt még,hogy lefagyjak egy fiú előtt.
A nővér ellátott minket.Amber egy kicsit beverte a fejét az egyik lépcsőbe,de nem volt vészes,plusz apró zúzódásokat szerzett.
Nekem is szintúgy zúzódásaim voltak,de a fájdalom csillapító után már nem fájt annyira,csak lábra állni nem tudtam.
- Köszi Amber,hogy megakartál tartani.Sajnálom,hogy magammal rántottalak.- a másik ágy felé fordultam ahol ő feküdt.
- Nincs mit Clair.Te is megtetted volna a helyemben.- válaszolta a szokásos stílusában.
- Ezek szerint kedvelsz? - vigyorogtam rá,amitől elvörösödött.
Válaszolni nem jutott ideje,mert a többiek berontottak a terembe.
- Annyira sajnálom.- mondta sírva Rosa miközben leborult az ágyamra.
- Nem semmik lehettetek,ha ott lettem volna már halott lenne mind a kettő.- mondta Kim és megfogta a kezem.
- Semmi baj csajok.Jól vagyunk.Igaz Amber?- néztem felé.Lehajtott fejjel ült az ágyán,de ahogy hozzászóltam elmosolyodott.
- Igen jól.- felelte halkan.
- Köszi Amber,hogy próbáltál segíteni Reinának.- fordult felé Rosa.Amber ismét elpirult és lehajtotta a fejét.
Egymás után jöttek be az osztálytársaink megnézni,hogy vagyok és biztosítani abban,hogy őket nem érdekli az a cikk.
Nagyon sok szeretett kaptam tőlük,és boldog voltam amiért bíznak bennem.Mindenki bejött hozzám egyedül Castiel és Nick nem.
- Lys hol van Castiel és Nick?- kérdeztem tőle.Mire minden vizsgálatot elvégzett a nővér rajtam, addigra csak ő maradt mellettem.
Nem szólt semmit csak nézett maga elé.
- Lys mi van?
- Amikor reggel bejöttem már nem voltak itt.Elijah mondta,hogy leléptek valahova Nickel.Hívtam őket amikor megláttam a szórólapokat,és meghallottam mi történt veled meg Amberrel,de nem vették fel.
- Nem hiszem el,hogy eltüntek és elérhetetlenek.Nem tudom miért történik megint annyi rossz dolog.Nick a tesóm,Castiel a szerelmem,de mégis akárhányszor történik velem valami,te vagy mindig mellettem.Egy kicsit letör a gondolat,hogy megígérik,hogy mellettem lesznek,de soha nincsenek ott ha valami baj van.Nem tudom ma is hova tűnhettek.
- Ne aggódj.Biztos előkerülnek.-biztatott Lys
- Ha elő is kerülnek,nem érdekel.Csináljanak amit akarnak.- kezdtem sírva.
- Ne mondj ilyet.Nyugodj meg,majd megtudjuk hol voltak,ha előkerülnek.- mondta és átölelt.
Én egyáltalán nem voltam nyugodt.A tegnapiak után meg főleg.Tudom Cas haragszik rám,de nem kellene így eltűnnie.Megint szükségem lett volna rá és sehol sincs.
Lassan összeszedtem magam,majd Lyssel elhagytuk a gyengélkedőt.Amber már hamarabb lelépett Kentinnel,aki visszajött hozzá megnézni.
A nővér szólt nekünk,hogy az igazgatónő látni akar,így oda vettük az irányt.Lábaim nem voltak még önmaguk,így Lysbe kapaszkodva mentem az igazgatói iroda felé.Az ajtó előtt elbúcsúztunk.
Félve léptem be a terembe,nem tudtam mi vár rám.
Meglepetésemre Mr.Hamilton,és az a fiú is ott volt aki segített nekem.
-Jó napot igazgató nő.Hivatott?- szólaltam meg félve.
A fiú felállt,és segített nekem az egyik székig elmenni és leülni.Rá sem mertem nézni olyan zavarba voltam még mindig.
- Hogy vagy Reina?Nem esett komolyabb bajod?- kérdezte aggódva Angel.
- Minden rendben.A lábam fáj még egy kicsit,de már nem vészes,a gyógyszerek segítettek.- feleltem.
- Nos Miss Clair azért hívtam,hogy meghallgassam az ön álláspontját is az esetről.
Szóról szóra elmondtam neki az én verziómat is,amit elég nyugodtan végig is hallgatott.Pedig azt hittem majd őrjöngeni fog.Kiderült az a fiú is azért volt bent,mert ő végig hallotta és látta az esettet,és a diri kíváncsi volt ő hogyan emlékszik a dolgokra.
Carlat és Lisát egy hónapra felfüggesztették,Rosa,Amber és én pedig igazgatói figyelmeztetésben részesültünk csak.
Miután elmondta a diri a dolgokat távozhattam is a helységből.
- Mr.Hamilton,magát miért hívta az igazgató nő?- kérdeztem Angeltől amikor a folyosóra értünk.
- Pont tárgyaltunk amikor szóltak,hogy mi történt,azért maradtam itt.Érdekelt mi lett veled.De ne aggódj,minden szórólapot eltüntettünk,és a lányok se fognak zargatni most egy darabig.Te csak menj haza és pihenj.Miss Robertset is hazaküldtük.Itt van Castiel vagy Nick valahol,hogy segítsen hazamenni?- kérdezte mosolyogva.
- Őszintén,nem tudom hol vannak.Egész nap nem jöttek be suliba.Valószínű Nick még nem tud az egész históriáról.- lehajtottam a fejem és csak arra tudtam gondolni mi lehet velük?
- Akkor várj meg.Felmegyek a tanáriba a kulcsomért és hazaviszlek.Oké?
- Nem,ne fáradjon miattam.- vonakodtam
- Alig tudsz menni.Azt hiszed hagyom,hogy így indulj útnak?Na sietek kölyök.- megborzolta a hajam és elment.
A megmentőm felé fordultam,aki az egyik szekrénynek támaszkodott és engem nézett.
- Ööö...Hogy is mondjam...Köszönöm,hogy segítettél.- mondtam,egyfolytában a cipőm bámulva.
- Semmiség Szöszke.Szép lányokért bármit.- mosolygott féloldalasan és elém állt.
- A nevem Eren.- nyújtotta a kezét.Felnéztem az arcára,és attól a mosolytól megremegtem a lábaim.Nem értettem mi történik a testemmel.
- Reina.- megfogtam  kezét,de ő hirtelen magához rántott és átölelte a derekam.
- Örülök,hogy megismerhetlek Reina.Kellemes első napot szereztél nekem.Nem minden nap menthetek meg,ilyen szép lányokat mint te.- bókolt.
Arca olyan közel volt az enyémhez,hogy a leheletét az arcomon éreztem.Normális esetben egyből ellöktem volna,de most annyi erőm se volt.Meg valójában a karjaim se akartak működni.Mintha lefagytam volna az ölelésében.Elmerengtem tengerkék szemeiben,és a rózsaszín telt ajkaiban.
- Most már elengedhetnél.Kezd kicsit zavaró lenni a dolog.- eszméltem fel,majd kiakartam szabadítani magam.
- Nyugi,nem harapok.Csak ha nem fognálak összeesnél.Nem kis ütést kaptál.- mosolygott rám.- Nem voltam túl gyors,hogy elkapjalak mielőtt leestél,sajnálom.
- Nem kell sajnálnod.Nem a te hibád,lehet nem fájna annyira mindenem,ha Amber nem esik rám.
- Mostantól rajtad tartom a szemem,ha a lépcső közelébe jársz.Elkaplak,ha leesni készülsz.- szemeimbe nézett,elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokomra- Vigyázz magadra Reina.

Ismét nem jöttek szavak az ajkaimra.Olyan volt ez a fiú mint egy herceg,aki azért jött,hogy megmentsen.A nézésétől néha a szívem gyorsabban vert,de gyorsan magamhoz tértem ebből a édes kábulatból.Castiel látta volna ezt a jelenetet,akkor nagy balhé lett volna.
- Reina kész vagyok.- hallottam meg Angel hangját.
Eren lazított az ölelésén,majd segített Angelhez mennem.
- Akkor Helló Reina.Majd még találkozunk.- intett nekem.
- Szia.- köszöntem halkan.
- Menj már órára Eren,elég volt a lógásból.- szólt rá erélyesen Angel.Eren csak fintorgott rá egyet majd elment.
Angel kocsival hazavitt,segített bemenni a házba és a szobámba is.Befeküdtem az ágyamba,ő leült mellém és beszélgettünk még egy kicsit.
- Ne hívjam fel a Nénikéd?Vagy Carolinet? Nem szeretném ha egyedül maradnál.- kérdezte
- Megleszek nem kell.Úgyis csak szét aggódna,felettem mind a kettő magát.
- Igen ők ilyenek.A testvéred próbáltad már hívni? Hova tűnhetett?
- Nem tudom hol vannak,de nagy patáriát fogok csapni ha előkerülnek.Castielt pedig kinyírom.
- Jól megvagytok még azzal a fiúval?- érdeklődött,majd elnézett az ajtó felé mintha nem érdekelné.
Nem értettem,miért érdeklődik ennyire utánam.Az ének órákon is mindig engem kérdez,engem énekeltet.Szünetekben ha nincs velem senki,odajön és beszélget velem.Nicknek külön gitár leckéket ad mióta tudja,hogy szeretne megtanulni játszani rajta.Néha még  a kosár edésükre is elmegy,és beáll ő is játszani közéjük.Lehet azért törődik velünk annyit mert ismerte anyát,meg ismeri Cart és Agathát ,nem tudom.
- Igen nagyon.Szerelmes vagyok belé,sokat jelent számomra, és én is neki.Nélküle el sem tudnám képzelni az életem.
- Milyen szép is a gyerek szerelem.- sóhajtotta.
- Ez nem gyerek szerelem.Nélküle semmi vagyok.Ha ő elhagyna én abba belehalnék,ugyan olyan szinten fontos nekem mint Nick.Én a jövőm vele képzelem el senki mással.Tudom mik az érzéseim,és azok szikla szilárdak felé,soha nem voltam még ilyen biztos abban,hogy ő a tökéletes számomra.Soha nem találnék jobbat nála,ha szét is válnának útjaink soha nem tudnék úgy szeretni senki mást mint őt.Egyszer jön el az ember életébe az igazi,és nekem ő az.Úgyhogy ne beszéljen nekem itt gyerek szerelemről amíg nem élt át ilyet.
 - Reina,én sajnálom nem akartalak megbántani.Elhiszem,hogy szereted azt a fiút. Tudod én is voltam hasonló helyzetben.Számomra ő volt az igazi.De sajnos az élet elválasztott minket.Igazad van abban,hogy az igazi egyszer jön el az életben.Én azóta se találtam nála jobbat.- szemeibe apró könnyeket fedeztem fel,de tartotta magát.
- Akkor miért hagyta elmenni?
- Mert tiltották tőlem.A szüleinek nem voltam elég jó. Egy senki kis zenész voltam,jobbat szántak a lányuknak. Ő pedig beletörődött a helyzetbe,és elfogadta azt a fiút,akit a szülei szántak neki.
- Találkozott vele azóta? - érdeklődtem tovább,bár magam sem értem miért.
- Nem... És már nem is fogok.Sajnos ő már meghalt.- mondta lehajtott fejjel.
- Nem tudtam sajnálom.- biztatóan megfogtam a kezét,felemelte a fejét és mosolygott.
- Semmi baj kölyök. - simogatta még a fejem.- Megyek,ha nem baj?Nekem még lesz órám.
- Menjen nyugodtan.Köszönök mindent.- rám mosolygott és átölelt.Kicsit meglepett az ölelése,de boldogan visszaöleltem.
Angel nagyon jó ember,mindig kedves és mosolygós.Ha kívánhatnék valamit azt kérném,bárcsak ilyen apám lenne mint ő.
- Pihenj,és majd találkozunk holnap ha jobban leszel.
- Remélem tudok menni holnap. Viszlát.
- Viszlát.- felállt még az ajtóból vissza nézett mosolyogva majd elment.
Nem nagyon tudom mire venni ezt a kedvességét felém és Nick felé,de örülök neki hogy megismerhettük.Talán egyszer lesz elég bátorságom arra is,hogy anyáról kérdezzek tőle. Nagyon sok dolog homályos nekem a fiatal koráról.Arról,hogy mi is volt köztük, hiszen azon a képen is úgy néztek ki,mint akik szerelmesek. Talán anya volt az a nagy szerelme akiről beszélt? Hiszen azt mondta már meghalt, és anya is meghalt.
Hirtelen felületem az ágyba és összeállt a kép.
- Anya és Angel egy pár voltak.-
Agatha és Car is olyan furcsán reagáltak Angel jelenlétére. A nagyszüleim tiltották volna őket egymástól? Sosem ismertem őket.Miután elmentünk Amerikába, anya velük is megszakított minden kapcsolatot.
Ki fogom deríteni mi történt, hogy anya miért apa mellett döntött,és miért nem harcolt a szerelméért.
   

"Bízol bennem?"

A karácsony és a szilveszter szinte elrepült az orrunk előtt,annyira kiegyensúlyozott és boldog voltam Castiel mellett,hogy még az se tűnt fel igazán,hogy tavasz lett.
Nick az elmúlt pár hónapban még közelebb került Rosához,szinte úsztak ők is a boldogságban.Bella elmondta nekem nemrég Lys vallomását,és ígéretét amit a fiú hűségesen be is tart.Minden nap ahogy beérünk a suliba,felhívja Bellát a tetőre és elmondása szerint,egyre szenvedélyesebb csókokat ad neki.Azt veszem észre,hogy kezdi elfelejteni Nicket,mert egyre többet áradozik a csókokról.
Az osztályba is sok változást történt.Kim szilveszter óta végre magáénak tudhatja teljesen Tylert,szerinte ő a világon legjobban csókoló fiú,ezért megtartja.Nem egyszer vitázunk rajta ki pasija csókolhat a legjobban.Alexy az én drágám is teljesen megváltozott,de sajnos nem a jó irányban.Mostanában alig lehet hozzá szólni.Nem viccelődik már velünk annyit,és zavarja ha ölelgetjük.Többször is próbáltuk Irissel kideríteni mi baja ,de olyankor mérgesen elviharzott.Nathaniel is talált egy lányt magának,Kim és az én segítségemmel.Egy évfolyamba jár velünk a lány,csak a másik osztályba,a neve Harper.Nath már régóta figyelte a lányt,amikor neki volt foci edzés,a lánynak akkor volt röplabda edzés.Tényleg nagyon szép lány volt illett Nathez,szőke haja,barna szeme volt,és nagyon csinosan öltözködött.Egy nap elmentünk mi is az edzésére Kimmel,majd beszédbe elegyedtünk a lánnyal,hamar kiderült,hogy tetszik neki Nath.Gyorsan kaptunk is az alkalmon,és titokban elhívtuk őket a másik nevében egy kávézóba.Persze Kimmel hűségesen mentünk utánuk,hogy sikerülni fog-e tervünk?És sikerült,azóta elválaszthatatlanok,sőt ami a legviccesebb volt,amikor Nath,Castieltől kért tanácsot szeretkezés ügyben.Amikor Cas elmesélte nekem azt hittem megfulladok a nevetéstől.
Szóval mindenki élte a kis boldog életét,de engem csak nem hagyott nyugodni Alexy viselkedése.
Lyukas óránk volt az utolsó előtti,a vörösöm kiment cigizni a többiekkel,a csajok meg a büfébe mentek.Én Arminnal tartottam az udvarra,kellemes meleg volt már,így sütetük magunkat a napon.

- Úgy szeretem a tavaszt.Soha többé nem akarok telet.-sóhajtottam
- Nekem mindegy milyen évszak van.Tudod,hogy inkább a szobába játszok.De nem tudtam nemet mondani a szép mosolyodnak amikor kihívtál ide.Bevallom még jó ötlet is volt,nagyon jó idő van.- mosolygott rám Armin
- Csak kár,hogy a tesód nem tudtuk kicipelni.Nem tudom mi baja lehet.Megbántottuk volna valamivel? Tettünk vagy mondtunk valamit? - néztem kérlelően Arminra hátha mond valamit
- Én sem tudom nyugi.Akárhányszor felhozom a témát,csak duzzogva bemegy a szobájába és nem jön ki.Pedig semmi extra nem történt az életünkben,minden ugyan olyan,én sem értem a változását.
- Beszélni fogok vele,nem érdekel ha elhajt akkor is rá erőszakolom magam.
- Gyere át délután hozzánk,ott nem tud elfutni sehova,max a szobájába.
- Ez jó ötlet,ha kell betöröm a szoba ajtót.- kacagtam fel
- Óra után jó lesz? Vagy Castielnek más terve van?
- Ma próbálnak,két hét múlva itt a nagy fellépésük.Minden szabad perce most arra megy.-mondtam búsan
- Ne búsulj héjj.-lökte meg a vállam.- Ha híres lesz,legalább megkapsz tőle mindent.Bár mondjuk,nem mintha most nem kapnál meg.-nevetett fel majd megemelte a nyakláncom.
Egy kicsit zavarba jöttem,hogy ilyen közel jött hozzám,és még a nyakam is megérintette.Zavarom leplezzem mérgesen ránéztem.
- Most te arra célzol,hogy elvárom az ajándékokat tőle?
- Nem nem... Félreértetted.- emelte kezét védekezően maga elé.
- Remélem is ,hogy nem úgy értetted,mert akkor véged.-nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Nektek csajoknak tényleg hirtelen hangulat változásaitok vannak.Értem a tesóm miért lett meleg.- nevetett fel hangosan.
Ránéztem Arminra,és ahogy nevetett az engem is megnevettetett.Hangos nevetésbe törtünk ki,de szerintem nem is tudtuk már min nevetünk,valószínű egymáson.
Zavartalan nevetésünket Amber érkezése törte meg.
- Sziasztok.- köszönt nekünk és leült mellénk.
Arminal egymásra néztünk kikerekedett szemekkel,majd Amberre.
- Amber jól vagy? Azt hiszem eltévesztetted a társaságot,mi nem a barátnőid vagyunk.- szólt hozzá Armin.
- Tudom te kocka.Csak összevesztem velük,és vidámságra volt szükségem.Ti meg olyan jól mulattatok.Gondoltam ide jövök,de ne szokjátok meg.- nézett ránk lenézően.
- És min kaptak össze a pláza cicák?- érdeklődött Armin.
Meglöktem a vállát,ránéztem szigorúan.Nem nagyon akartam Amberrel egy társaságba lenni.
- Valamin nagyon szervezkednek,de engem nem avatnak be.Van egy olyan érzésem,hogy ellenem akarnak valamit tenni.Tudom jól,hogy nem igazi barátnők,mind csak azért van velem mert én vagyok Amber Roberts,és bármikor tehetnek ellenem valamit.És ez most nagyon bosszant.- hadarta el gyorsba.
Nagyokat pislogtam rá,ő meg értetlen fejjel nézett engem.Egy kicsit talán még meg is sajnáltam.Mondani akartam valami biztatót neki,de Castiel,Dake,Lys,Nath és Tyler jöttek oda hozzánk.
- Hát ti így hármasban? - nézett ránk Tyler furcsán.- Nem megszokott téged a mi kis bandánkkal látni Amber?
- Nem is fogsz többet.- állt fel mérgesen Amber,majd rám és Arminra nézett.- Köszi,hogy végig hallgattatok és felejtsétek el,hogy itt voltam.Na pá. - táskáját a vállára dobta,és betipegett az épületbe.
- Valamivel bántott a húgom titeket?- kérdezte Nath
- Nem semmivel,csak elújságolta,hogy összeveszett a cicuskáival.Egy kicsit azért meglepődtem,hogy idejött hozzánk.Még,hogy mi vidámak voltunk és neki most arra volt szüksége?Ki hallott még ilyet? - rá néztem Arminra és mindketten elnevettük magunk.
Castiel egy kicsit morcosan nézett rám,a hátam mögé ült és átölelt,majd a fülembe suttogott.
- Boszi,ne nevess ilyen kacéran Arminal,mert majd felrobbanok olyan féltékeny vagyok.- meglepődve fordultam felé,dühösen nézett rám.
- Ne már Cas.Most mi bajod? - nem válaszolt csak megfogta a kezem és behurcolt a suliba.Olyan gyorsan ment,hogy alig kaptam már levegőt mire az emeletre vezető lépcső aljára értünk,majd ott behúzott a lépcsőfordulóba ami a pincébe vezet.
Neki nyomott a falnak és feldúltan bámult rám.
- Ne féltékenykedj már.Armin csak a barátom.Eddig nem volt ezzel semmi bajod.- egyenesen a szemeibe néztem,amik szinte vérben forogtak.
- Nagyon is az vagyok.Ahogy a kapuba álltam a többiekkel,pont rátok láttam.És azt is láttam ahogy hozzád ért,majd a nyakláncoddal játszadozott.Azt hittem megüt a guta ahogy láttam azt a kis jelenetet.Ne engedd meg többé senkinek,hogy hozzád érjen.Csak én érinthetlek meg.-láttam a szemében,hogy komolyan gondolja amiket mondott.
Kezeimmel megfogtam az arcát.
- Nagyon jól tudod mennyire szeretlek,úgyhogy nem kell féltékenynek lenned.Én soha nem csalnálak meg.Nekem te vagy az egyetlen férfi az életemben.És nagyon jól tudod,hogy utálom a féltékeny embereket,mert mindig az apám jut eszembe róluk.Ezért kérlek fejezd ezt be.
- Sajnálom.- vett egy mély levegőt és folytatta.-Ne haragudj csak hirtelen elborult az agyam.Nem akarom,hogy az apádra hasonlítsak.
- Nem haragszom,de pont Arminra nem kellene féltékenynek lenned.De akkor nem is tudom,hogy fogsz reagálni ha elmondom a délutáni programom.
- Mert? Most már mond.
- Suli után átmegyek hozzájuk,hogy kiderítsem mi Alexy baja.De ha téged ez megnyugtatna,elviszem magammal Rosát is.
- Rendben menj,és nem muszáj vinned.Tudom,hogy szeretsz ennyi elég nekem.- még mindig szigorúan nézett rám,majd sóhajtott egy nagyot és elvigyorodott.- De ezért cserébe büntetés vár rád.- féloldalas mosolyra húzta a száját,karom magam mellé szorította és szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra.Lehunytam a szemem,kezeimet elengedte,majd felemelt.Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül,hogy jobban hozzátudjak simulni.Karom a nyaka köré fontam,és megfeledkeztem mindenről arról,hogy hol is vagyunk.Egyre követelőzőbb lettek a csókjai,kezeit becsúsztatta a szoknyám alá és a fenekem markolászta,a testem megadta magát Castiel csábításának.Hevesen tapadtam az ajkaira és viszonoztam a szenvedélyes csókokat.
- Nem bírok magammal.Akarlak most.- lihegte Cas mikor ajkaink elváltak pár másodpercre,de nem hagyott időt,hogy válaszoljak újból megcsókolt.Újabb és újabb,egyre követelőzőbb csókokat kaptam tőle,ajkai bejárták a nyakam minden szegletét.Benyúltam a pólója alá,és körmeimet végig húztam a hátán amitől felszisszent.Válaszként olyan csókot kaptam tőle amibe beleremegett a testem.Ha Castiel nem tart biztos,hogy összeestem volna.A vágy erősebb volt az akarat erőmnél.Tudtam,hogy helytelen amit tenni akarunk,hiszen az iskolába vagyunk bárki megláthat minket,de pont nem érdekelt már.Annyira akartam azt a fiút,hogy ilyen örültségbe is képes lettem volna belemenni.
Mikor keze ismét a szoknyám alá ért,hirtelen megszólalt a csengő és a diákok szinte kiözönlöttek a termekből.Mint akiket szétrobbantottak úgy ugrottunk szét.Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
- Te őrült vagy.Soha többet ne csinálj ilyet a suliba.- fogtam meg Castiel kezét és elindultam ki az udvarra.
- Béby tudod,hogy őrült vagyok.Bárhol és bármikor képes vagyok csinálni veled,hisz tudod.- kacsintott és átölelt.
- Ne is emlékeztess,soha többet nem megyek veled sehova.
Kiértünk az udvarra,de mielőtt csatlakoztunk volna a barátinkhoz megállított.
- Ha vége a próbának érted megyek,és akkor muszáj lesz velem jönnöd,és újra csodálatos perceket szerezni egymásnak. - hüvelykujjával végig simította remegő ajkaim és mintha szemeiből kiolvasta volna a gondolataim.- Csodás lesz.- súgta a fülembe és kellemes lágy csókot kaptam tőle.
Pimaszul rá mosolyogtam és otthagytam.Beálltam Kim mellé.
- Most ez komoly? Már zavarba se tudlak hozni?- nézett rám értetlenkedve Cas.
- Már nem vöröske.- nyújtottam ki a nyelvem rá.
- Ahogy látom ti nem unatkoztatok lyukas órán.- vihogott mellettem Kim.
- Miből gondolod drága barátnőm?- kérdeztem tőle amikor átkaroltam a vállát.
- Ebből az Európa térképről a nyakadon.Kicsit heves volt Cas mi? Reggel még nem volt ott.- mutatott a nyakamra.
Kikaptam a táskámból a tükröm és megnéztem.Úristen tényleg ott volt.
Dühösen csaptam a röhögő Castiel karjába.
- Te állat.Most nézd meg mit tettél?- fújtattam rá mérgesen.
- Bocsi,de nem tehetek róla,megőrjítesz.- szólalt meg, magához húzott és átölelt.Fejem a mellkasára raktam és én is átöleltem.De azért még egy kicsit belecsíptem az oldalába.
- Na mizu gyerekek?- jött oda hozzánk a tesóm Rosa társaságába.
- Semmi extra.A drága szerelmes párunkat nevetjük.- nevetett Nath aki Harpert ölelte.
- Mit csináltál már megint a húgommal te szadista?
- Miért gondolod,hogy én? Egyszer lehet a húgod is a tettes.
- Azt kétlem,neki nincsenek olyan perverz gondolatai mint neked.
- Abba nem lennék olyan biztos.- ravaszul mosolygott,nekem pedig lángolni kezdett az arcom.Megfordultam és Castiel mellkasába temettem az arcom.
- Látod cicám tudlak még zavarba hozni.-simogatta meg a hátam.
- Csak menjünk befelé a terembe,és ne nézzetek rám.- suttogtam Cas mellkasába és beindultunk a suliba.


                                                              ***

Végül csak nem jött velem Rosa,így Arminnal ketten mentünk el hozzájuk.Amikor kicsöngettek utolsó óráról Alexy olyan gyorsan elsietett,hogy jóval előttünk ért haza.
Armin megmutatta hol van Alexy szobája,majd magunkra hagyott.
- Miért jöttél? Mondtam már,hogy nincs kedvem beszélgetni.Menj haza kérlek.- morogta Alexy.
Az ágyán hasalt,a fejét pedig egy párnába temette.Óvatosan mellé másztam és kényszerítettem,hogy rám nézzen.
- Alexy te butus.Ne kérj ilyet,hogy hagyjalak békén.A barátom vagy és nagyon aggódok érted,ne tedd ezt velem,hogy semmibe veszel.Ezzel csak fájdalmat okozol nekem és a többieknek is.Kérlek oszd meg velem mi a bajod.Segíteni szeretnék neked.Tudod mennyire szeretlek,olyan vagy számomra mintha az öcsém lennél...- szomorúan a szemébe néztem,de ő újra a párnába temette az arcát.
- Szörnyű dolog történt,múltkor mikor elmentem egyedül az egyik lemezboltba.- kezdett bele majd oldalára fordult és rám nézett.- Ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek.Ígérd meg.
- Megígérem.
- Találkoztam ott egy lánnyal,sokszor összefutottunk már és beszélgettünk is már egy párszor.Kiderült erre lakik ő is,így együtt jöttünk haza.Egész úton beszélgettünk,nagyon jól elvoltunk.De amikor a házuk elé értünk és elbúcsúztunk,én megcsókoltam.Olyan szinten megijedtem a tettemen,hogy hazáig futottam.Nem értem miért tettem?És ne nevess ki kérlek.
- Nem nevetlek.És milyen volt?Már mint a csók?
- Soha nem hittem volna,hogy ezt mondom de jó.Beleborzongtam amikor a szája az enyémhez ért.De nem lehet én a fiúkat szeretem,nem a lányokat.- ingatta meg a fejét.- Ezért se akartam,hogy a közeletekben legyek,mert félek,hogy veletek is csinálnék valamit.Olyan labilis lettem ettől a csóktól.
- Alexy figyelj rám.- néztem rá szigorúan és mélyen a szemébe néztem.- Nincs ezzel semmi baj.17 éves vagy érthető,hogy vonzódsz a másik nemhez is.Teljesen addig úgysem könyvelheted el magadnak,hogy meleg vagy,amíg nem próbáltad ki lánnyal is.És valószínű ha ilyen hatással volt rád ez a lány,akkor nem csak a fiúk érdekelnek.Ezzel nincs semmi baj,sok ember van a világon aki biszexuális,nem te lennél az első.Meg szerintem beszélj a lánnyal is,biztos rosszul esett neki,hogy úgy elfutottál.És ki tudja lehet  még jó dolog is kisülhet az egészből.Ne rejtőzz el az érzéseid elől,abból csak rossz származik,hisz ezt te is tudod.Miattunk meg ne aggódj,csak legyél olyan mint régen.Tudom,hogy ránk csak barátként tekintesz.De ha ez megnyugtat akkor gyere csókolj meg.- közelebb hajoltam hozzá olyannyira,hogy az ajkaink majdnem összeértek.Rémült fejjel nézett rám,majd becsukta a szemét.
- Nem,nem,nem megy.Vonzónak talállak,de olyan vagy számomra mint a testvérem.Nem tudnálak soha megcsókolni.- elhúzódott tőlem rémülten.
Egy ideig egymást néztük,majd elnevetem magam.
- Nyugi már.Tudtam,hogy nem bírnád megtenni.Ezért is ajánlottam fel,hogy csókolj meg.Látod nem csinálsz velem semmit.Köztünk minden olyan mint régen.
- Te hülye. Ne csinálj többet ilyet.Megijedtem.- nevetett majd magához húzott és átölelt.- Akkor azt mondod beszéljek vele és hívjam el randizni?
- Ohhhoo Randi? Erről nem is volt szó.- felemelem a fejem és egy széles mosolyt vettem fel.- Akkor nagyon bejöhet az a lány. Igen hívd el, és ne parázz.De mondj el neki mindent,mert ha mégse megy neked a dolog,legalább tudja,hogy miért nem akarsz tőle semmit.Oké?
- Rendben.De kérnék még valamit.Hogy kell randizni egy lánnyal?
Felültem mellé törökülésbe és elkezdtem neki ecsetleni ,hogy hogyan is kell egy lánnyal viselkedni,ha randizni viszi.Mindent elmeséltem neki,hogy én mit szeretek amikor Castiellel vagyok és mit nem.Mit szeretnek hallani a lányok és mit nem.Egy két párbeszédet is elpróbáltunk,a végére Alexy nagyon magabiztos lett.Kiderült megvan neki a lány telefonszáma is,így felhívattam vele,hogy megbeszéljenek egy találkát.Mindvégig biztattam őt és elmondtam neki,hogy én mellette állok és segítek bármiben csak kérnie kell.
Örültem,hogy megtudtuk beszélni a dolgokat, megbízott bennem és elmondta a titkát.
Mikor mindent megtárgyaltunk,adtam neki egy biztató ölelést majd elindultam haza.
Útközben Cas is hívott,hogy végzett és elém jön.
- Szia szívtipró.- köszöntöttem mikor beszálltam a kocsiba és megcsókoltam.
- Mi van Boszi?Szívtipró? Csak nem rosszalkodtál?Nagyon vidámnak tűnsz.- kérdezte rosszallóan.
- Nem rosszalkodtam nyugi.Boldog vagyok ennyi.Sikerült Alexyvel megbeszélnem a dolgokat.
- És mi baja volt?- kérdezte miközben elindultunk.
- Csaj dolgok.
- Csak nem? A kis melegnek bejönnek a csajok? - nevetett.
- Ne nevesd ki ha megkérhetlek.Nagyon rosszul érintette a dolog.De segítettem neki és randizni fog a lánnyal.
- Nagyon kíváncsi vagyok,hogy megy majd neki?Ez nagy váltás nála.- röhögött
- Elmondtam neki mindent amit tennie kell ha lánnyal van,úgyhogy nem aggódom.
- Te adtál neki tanácsot? Szegény... Akkor perverz dolgokat fog csinálni.
- Bolond.- ütöttem a combjára.- Olyanokat nem adtam neki.Ez csak egy randi,nem egyből szexelni mennek ahogy te csinálnád.
- Pedig az a legjobb ha egyből a dolgok közepébe vágnak.
- Most fel akarsz bosszantani,hogy ilyeneket mondasz?
- Eszem ágában sincs kiscicám.
- Remélem.Amúgy hova megyünk,nem erre lakunk?- néztem rá,erre ő csak elmosolyodott.



                                                       Castiel



Nagyon kíváncsi volt,hogy hova is megyünk,de nem akartam neki elmondani.Meglepetésnek szántam.Azt találtam ki,hogy elviszem abba a parkba ahová először mentünk,mikor még "csak barátok" voltunk.
Mikor meglátta,hogy hova jöttünk elmosolyodott.Kiszálltunk a kocsiból, egyből ahhoz a fához indult, ahol elmesélte nekem múltját. Hogy megjegyezte hol ültünk? Pedig este volt már. De nem tagadom én is tudtam hol van az a fa. Az az este után,még párszor kijöttem és rá gondoltam olyankor. Leültem a padra, majd az ölembe húztam.
-  Ez aztán kellemes meglepetés.Azóta nem is voltunk itt.
- Ezért is hoztalak ide.Lassan fél éve,hogy az enyém vagy,és ez a hely kedves lett számomra azóta is.Már akkor el kellett volna mondanom,hogy mennyire szeretlek.Megkíméltük volna magunkat a sok szenvedéstől.-majd hosszan megcsókoltam.
- Nem érdekel már mi volt akkor.A most érdekel,amibe együtt vagyunk.A többi nem számít.- azzal a mosolyával nézett rám amit imádok.Átöleltem és magamhoz húztam.Ha tehetném soha nem engedném el,egész nap bezárva tartanám a szobámba,hogy más még csak rá se nézzen.
- Mit szólnál ha délután hátralévő részét is velem töltenéd,de otthon? - kacsintottam rá.
- Neked sose elég? Te perverz...- nyújtotta ki a nyelvét rám.
Gyorsan a szájára tapasztottam az ajkaim és forró csókot váltottunk.
- Nyugi Boszi.Ígérem nem csinálok semmit.
- Hányszor is hallottam már ezt? Utána mindig az ágyadban találtam magam.
- Csak gyenge vagy ennyi.
- Úgysem mondhatok nemet igaz?
- Nem hát.Érted még Lysandert is elküldtem melegebb éghajlatra,hogy veled tölthessem a nap hátra lévő részét.
- Szegény...Akkor mérges lehet rám.
- Rád? Miért?Én dolgom mit kezdek a szabad időmmel,nem az övé.Elég sokat próbálunk mostanában.Egy kis szünet jár nekem is.
- De akkor se veszekedj vele.Jó? - azoknak a csábos pillantásoknak sosem tudok ellen állni.Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével,inkább rábólintottam,hogy rendben.
Akarom őt nagyon,kibírom ha nem kapok meg valamit,de őt megszereztem magamnak és nem akarom elveszíteni soha.Elég kevés időm jutott mostanában rá,azért is lettem annyira pipa a suliba,amikor láttam ahogy Arminal vihorászik.Már a gondolat is idegesít,ha arra gondolok,hogy mi lenne ha más megtetszene neki.De tudom,hogy nagyon szeret,a karácsonyi ajándéka is csak bizonyítja." Örökön örökké" ez a gyűrű olyan mintha a részemmé vált volna.Vele még a lehetetlennek tűnő dolgokat is véghez tudom vinni.Néha már igen elgondolkozom rajta,hogy orvosilag igazolható-e ilyen szintű vonzódás és szerelem egy másik ember felé.Szeretném boldoggá tenni,az enyémnek tudni örökre.
Mert ő az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat,ösztönöz,megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.



                                                            Reina 



Csodás délutánt töltöttünk el a parkba.Minden egyes perc amit vele tölthetek nekem a mennyország.
 Mire hozzájuk értünk, már besötétedett. Castiel az ajtó nyitásával, bajlódott, nem tudta kinyitni. Alig bírtam visszatartani, hogy ne röhögjek. Nehezen sikerült kinyitnia az ajtót. Belépve a lakásba érdekes látvány fogadott. A nappaliba szanaszét hevert pár ruha.Ránéztem Castielre elég csúnyán. Egyből az futott át az agyamban, hogy talán mielőtt eljött értem, volt nála valaki.
 - Szerinted én felvennék ilyen inget? Soha. - mutatott a földön heverő ingre.
Na jó tényleg igaza volt. Soha nem venne fel inget, utálja őket.
- Akkor? - fontam össze a karom a mellkasom előtt.
- Most komolyan azt hiszed felhoztam valami nőt?
- Elég félreérthető a szituáció nem?
- Te megbolondultál? Nem hoztam fel senkit.Biztos anyám vagy Bella van valakivel.-felelte mérgesen, majd hirtelen Caroline hangját hallottuk meg.- Anyámnál van valami fickó fújj.Gyerünk innen nem akarom hallani.- megfogta a kezem,majd szinte futva átmentünk hozzánk.
A nappaliba cseverészett Rosa és Nick,de Cas mit sem törődve velük felrohant velem a szobámba.Tudtam,hogy mérges amiért azt mondtam neki.Lefeküdt az ágyra én pedig mellé.Elég mérgesen bámulta a plafont.
- Ne haragudj,de egyből ez jutott az eszembe.Ha én lettem volna korábban férfi faló,te nem ezt gondoltad volna?
- Nem.Mert szeretlek és bíztam volna benned.Tudom reggel én is féltékeny voltam,de ez más.Te egyből azt gondoltad,hogy megfektettem valakit.És Boszi most kibaszott mérges vagyok,hogy azt gondoltad rólam.Tudom nem fényes a múltam,de veled soha nem tenném azt,hogy megcsaljalak.- olyan rég hallottam már ilyen ridegnek a hangját,hogy remegni kezdtem úgy megijedtem.
Bíznom kellene benne mert szeretem.De csak én lehetek ilyen hülye,hogy magam provokálok ki egy veszekedést.Hiszen nem is hívott volna fel magához,ha tudja mit hagyott ott előzőleg.Hülye hülye Reina.
- Ne haragudj kérlek,hülye voltam.- próbáltam közeledni felé,de inkább felült.Felültem én is majd csak néztem őt.

- Ugye tudod,hogy a bizalmunknak kölcsönösnek kell lennie?Én reggel megígértem neked,hogy bízni fogok benned.De felőled most nagyon kételkedem.Tudom,hogy akárhányszor ilyen szituációba keverednénk te azt hinnéd,hogy én mással voltam.Szerintem gondold át,hogy tudsz-e bennem bízni?- mondta halál komolysággal.
Nagyokat pislogtam rá.Most mi van?Na ezt megcsináltam magamnak.De igaza van,nem tudom hogy tudok-e benne bízni.Egy kicsit megrémített a gondolat,hogy elveszíthetem,de össze szedtem minden erőm és a szemébe néztem.
- Rendben van.De tudd én nagyon szeretlek,csak nehezen bízok meg az emberekben,az a sok rossz dolog után.És szerintem akkor inkább menj haza,mielőtt még jobban magamra haragítalak.-arca egy pár percre meglepett volt,de aztán felvette a szokásos Castiel álarcát és kiment a szobámból,de jól becsapta az ajtót.
Elmentem lefürödtem,majd gyors ágyba bújtam.Gondolataim csak úgy cikáztak a fejemben.Meg kell bíznom benne,szeretem mindennél jobban.Tudom,hogy ő is szeret,nem egyszer bizonyította már.Sokat jelentek a számára,értem teljesen megváltozott.
Nagyot sóhajtottam majd hangosan kimondtam.
- Bízok benned mert szertelek.-ahogy kimondtam éreztem végre a szívemben is,hogy készen állok bízni most már benne.
- Reina.Bejöhetek?- kopogtatott az ajtómon Rosa.
- Persze gyere csak.
Kinyitotta az ajtót rám nézett,majd gyors bebújt mellém.Gondolom itt alszik,mert már ő is pizsamában volt.
- Összevesztetek?Castiel elég ideges volt amikor elment.- kérdezte mikor felém fordult.
- Igen egy kicsit.Nem bíztam benne és megharagudott.De holnap el fogom mondani neki,hogy bízok benne.Csak sajnálom,hogy ezért veszekednünk kellett,hogy rájöjjek tudok benne bízni.
- Biztos minden rendben lesz.Ti nem szakíthattok egy ilyen dolog miatt.
- Nem is hagyom.Nincs kedved velem aludni ma? Tudom Nickhez jöttél,de most olyan nagy szükségem lenne rád.
- Nem is kérdés.Nick kibír nélkülem egy estét.-mosolygott és megölelt.
Rosa átszaladt Nickhez,de pár perc múlva a tesóm társaságában jött vissza.Bebújtak mellém,közre fogtak,átöleltek.
- Na jó éjszakát csajok.Aztán nem huncutkodni itt mellettem.- viccelődött tesóm.
- Nem fogunk.Neked is jó éjszakát,és köszi,hogy itt vagy.-megfordultam mert ő a hátam mögött volt,és egy puszit adtam az arcára.
- Még jó,hogy itt vagyok.A csajom nem aludhat nélkülem.Ha ezért cserébe itt kell legyek veled egy ágyba,hát legyen.-nevetett
- De bunkó vagy.Nem csak Rosa miatt vagy itt tudom.
- Na aludjatok már én fáradt vagyok.-szólalt meg Rosa álmosan.
- Na jó hazudtam.Azt hittem jobban ki leszel a Castiellel való vita után,azért is jöttem,de tévedtem.De azért maradok vigyázok rád.- suttogta és megpuszilta a homlokom.
- Akkor most már nyugodtabban alszom el én is.Jó éjt.- suttogtam én is.
- Neked is.- suttogta még Nick.Éreztem,hogy óvatosan elkezdi simogatni az arcom,amitől teljesen megnyugodtam,és pár perc múlva már aludtam is.



                                                             ***


Nem sokat aludtam az éjjel,kicsit szűkös volt a hely az ágyamban hármónk számára.
Nick hagyott egy cetlit a konyhában,hogy bement 0. órára.Rosával ketten ballagtunk a suli felé.
Útközben Bella is csatlakozott hozzánk,de Castiel nem.Állítólag már hamarabb elment.
Kissé csalódott voltam,azt hittem már reggel megtudom beszélni vele a dolgokat.
A suli udvarába érve elég kellemetlen érzés fogott el.
- Ti is észrevettétek,hogy megbámul mindenki minket?- kérdeztem a csajoktól miközben beléjük karoltam.
- Igen.Elég lenézően néznek.Lehet valaki már megint indított valami pletykát?-suttogta nekem Bella.
Ahogy a bejárat felé mentünk elhaladtunk pár ember mellett,akik összesúgtak a hátunk mögött.
- Nézd ő az a csaj.- halottam
Értetlenül néztem a csajokra,majd kiakartam nyitni az ajtót,de hirtelen Amber termett előttem.
- Ne menj be kérlek.-mondta idegesen
- Ugyan miért ne mennék be?Van valami gondod?- néztem rá csúnyán és kikerültem majd nyitni akartam az ajtót de megfogta a kezem.
- Én próbáltam megállítani a dolgot,de nem sikerült.Annyira sajnálom.Ne menj be kérlek.- szemeiben aggódást láttam,amitől ideges lettem és még jobban be akartam menni.Ő soha nem aggódna értem,hisz gyűlöl.Minden rémisztő gondolat lejátszódott a fejemben,hogy Castiel csinált valamit vagy Nick,vagy akárki aki közel áll hozzám.
Gyors kinyitottam az ajtót és beléptem az aulába...